Mi is ez? Mostanában nagyon nem volt mit olvasnom (irodalomkönyv, etc), így kölcsönkértem Ambertől pár M.A.G*-könyvet. Olvasgattam őket és közben támadt egy-két gondolatom velük kapcsolatban. Ezeket olvashatod most itt szövegszerkesztőre vetve. Persze megpróbáltam minden könyvről objektívan írni (és ezt ÉN írom!), a cikk megírása előtt beszéltem róluk a többiekkel (pl. Amber). No lássuk!

Raoul Renier : Acél és oroszlán

Na, egy igen jó könyv, bár azt nem értem, hogy a sok hozzáértő Keeperes mit talált benne hősi fantasysnak? Szóval egy cool book, ami teljesen élvezhető az első oldaltól úgy a kétszázötvenedikig (tudjátok, Valhalla-könyv, 300 ń 3 oldal). Mert ami utána jön... Szerintem egy könyv vége akkor jó, ha meglepő (azaz nem fogod tudni a hetvenedik oldalon, hogy mi is lesz akkor) és nem banális. Szóval ez meglepő, csak... No mindegy, a M.A.G*-könyvek közül igencsak kiemelkedik, sőt a MO-on megjelent fantasy könyvek Csúcs(Top) 20-ában is benne van szerény véleményem szerint. Ha a sci-fit is idevesszük, akkor viszont köze sincs az első ötvenhez, de higgyétek el, nem ez az egyetlen ilyen könyv. Ja, ha értékelni kellene (és mondjuk, hogy kell), akkor egy hetest adnék néki.

Raoul Renier : Korona és kehely

Az előző folytatása. Hát mit mondjak... Az sokkal jobb volt! A cselekmény enyhén szólva is vontatott (egy M.A.G*-kedvelő ismerősöm szerint az összes függöny mintáját részletezi), a főhős (mármint a főgonosz, a sámán) sok csúnya dolgot tudna tenni a világgal, de ő inkább most még nem meg hát meg izé... A Kopónak (a 'pozitív' főhősnek) meg ugyi nincs asztrálteste, ergo érzelmei sincsenek, ide attól még könnyezik, mikor egy bárdtársát kell megölnie, meg pénzt oszt a szegény falusiaknak... Az utolsó csatát a boszi egy 'kicsit' sablonosan nyeri meg, mikor időlegesen kővé vált ellenfelét szilánkokra robbantja (hány helyen is olvastam ilyet?). Ráadásul az egyetlen szimpatikus szereplő (természetesen a sámán) cselekedetei is elég ééééérdekesek... No és persze egy kardművész is meghal a könyvben. Úgy látszik, ha az írók azt akarják érzékeltetni, hogy egy szereplőjük mennyire erős, lemészároltatnak vele 1-2-3-x kard-, harc- és arcművészt (ld. Renegát). Úgy négy pontot ér a tízből. Na jó, elég volt belőle!

Wayne Chapman : A Halál havában

Az egész mánia elindítója, "A közkedvelt Ynev világán" (idézet volt!) jáccódó első regény. A story egész jó, csak aztat nem értem, hogy ha mindenki titokban macska/nagyhatalmú élőholt/a varázslórend titkos küldötte/Kilenc (egen, a Gördüljön gyerekről van szó), AKKOR KI MŰVELI MEG A FÖLDET AZON A K**VA NAGY KONTINENSEN? Merthogy akkor a melletted italozó földműves titokban biztosan maga Mogorva Chei! Hogy a kocsmárosról már ne is beszéljünk... A "Rosszkor jöttél, Kígyó!" pedig tényleg elég shit vég volt. No mindegy, ha az Acél és oroszlán hétpontos, akkor ez is megér egy hat alát. Ja, kíváncsian várom a Karnevált, ahol remélhetőleg kiderül, hogy Yneven létezik egy másik számszeríj is, nem csak Gorduinnak van...

Wayne Chapman : Észak lángjai

Az előző könyv folytatása. Az véle a gond, hogy nagyon régen olvasám el, így nagyon homályosan emlékezém reá. Azér' megpróbálom fölfrissíteni majd... Arra emlékszem, hogy szerintem elég jó volt, úgy egy hatost megér. Swifty mondta róla, hogy a könyv közepe felé úgy gondolta, hogy majd elviszik a zászlót és lesz még egy kis eksön, de csak vitték azt a nyamvadt zászlót, csak vitték...

A végére még emlékszem, nevezetesen arra, hogy nem tetszett. Olyan déja vu érzésem volt (mint néha az ebéd megpillantásakor, hehehe), ugyanis nagyon hasonlított a' előző könyv végéhez. Gorduinról persze megint érdekes dolgok derülnek ki (az isten se tudja, ki ő, hehe)...

Dale Avery : A renegát

Ez a könyv is azok közé való, ami tetszett. Ezt nem szabad kihagynod, ha még nem olvastad! Viszont mivel elég kritikus alkat vagyok (mint azt a mellékelt ábra mutatja), ebben is találtam pár furcsaságot: a Messor tök feketében rohangál az egyenlítői éghajlaton, mikor mifelénk májusban olyan meleg szokott lenni, hogy azt még árnyékban kibírni is elég nehéz (április 16-án meg még esik a hó...), nemhogy a napon talpig fekete cuccban. Az már szinte föl sem tűnik, hogy a főhős fölaprít három kardművészt, mivel megszoktuk az ilyesmit. A harmadik dolog, ami nem tetszett, az az volt, hogy szegény araboknak (dzsad? Mindegy...) egy fél varázstudójuk sem volt az egész könyvben, a krániaknak meg vagy fél tucat. Ne mondja már senki nekem azt, hogy a dzsadok tök hülyék mind a papi, mind a varázslói mágiához! Pont ugyanannyira értenek hozzá, mint a többi nép. Akkor mi a franc történt velük a regény alatt? Egyszerre vették ki a szabadságukat (a templomokkal együtt, természetesen)?! Még az emír fővarázslója (bocs, A varázslója) is kráni volt! (Na jó, de nem akartam lelőni a poént, hátha van vki, aki nem olvasta.) Volt még egy negyedik gondom is: ugye arrafelé baromi meleg van, ezért nem hordtak az emír testőrei (a Skorpiók) páncélt. Ha viszont a krániak hordtak (márpedig hordtak), akkor HOGY A JÓ FENÉBE NEM SÜLTEK BELE FÉL ÓRA ALATT?! Az egész kollekciót tálalhatták volna az emírnek a második napon, jelentve, hogy ropogósra sültek! Így könnyű volt nekik lemészárolni a páncél nélküli Skorpiókat. Mondanék egy hasonlatot: a Holdon párbajozunk ketten (lézerkard, miegymás), ellenfelemen van szkafander, rajtam nincs. Mivel ellenfelem nagyon lassan tud csak mozogni a szkafander miatt, pillanatok alatt levágom a kezét, aztán a fejét. Világos, hol a gond, igaz? (Hát ott, hogy szkafander nélkül megfulladok, te hülye! :) )

(Utólagos belefirkálmány: most hallottam, hogy a krániak páncélzata fekete...)

Még egyszer leírnám: ha ezektől eltekintünk, akkor ez egy NAGYON JÓ KÖNYV! Feltétlenül olvassa el, aki még nem tette. Úgy hét pontot javasolnék nékije, meg ugyanaz vonatkozik rá a Csúcs(Top)listákkal kapcsolatban, mint a Steel und Lionra.

Shadoni Krónika

Na, ez az a könyv, amit még nem sikerült elolvasnom. Ugyan eddig mindenki azt mondta róla, hogy rossz, de ez nem a saját véleményem. Majd ha elolvastam, írok róla.

Hát elolvastam. Nem is volt annyira rossz, mint amilyenre számítottam. A hátulján olvasható ismertetőnek köze sincsen a tartalomhoz, de legalább nem lövi le a poént (olvastam már olyan filmismertetőt (szerencsére csak a film megnézése után), ami egy, az utolsó negyedórában megtörtént, igencsak meglepő és jelentős eseményt is leírt...). Úgy négy punktét megér a tízből. Amúgy én erről a könyvről elhiszem, hogy nem magyar szerző írta, mégpedig a fordítás miatt. Ugyanis a T. fordító kicsit elbaltázta a dolgokat: egy olyan nyelvtani szerkezetet, hogy "senki, csak ő", angolul szó szerinti fordításban "senki, de ő"-nek szokás mondani (no one but him). Bizony a (f)ordításban ez a szó szerinti változat van jelen (bocs, most nem találtam példát rá, de határozottan emlékszem rá, hogy több helyen is ez van). Persze ez nem csak a fordító bűne, mivel egy lefordított könyvet utána át szokás mással is nézetni, igaz, hogy spórolóséknál nem. Úgy látszik, most ez a helyzet.


Hát ennyi lenne eme cekk, e tebbet még nem elvestem, de mejd sert kereetek ré.


Ghosty


<<<Vissza