- Semmi értelme! - kiáltotta oda Kardja Dühödtnek Clerasil fél élőholthordányi távolságból. - Akárhogy is igyekszünk, gyorsabban jönnek létre, mint ahogy fel tudjuk őket trancsírozni!

   - Jaja, tudom, ott van az a francos generátor az előtt a hasadék előtt. Ez egy játékra emlékeztet, ami egy kézen viselt páncéldarabra alapszik. - Egyszerre hasított szét két holtevőt; táncoló kardja most éppen négy-körig-közelharc fázisában volt, nem önállóan küzdött.

   - Megpróbálom megsütni azt az izét. - Clerasil meglibbentette ujjait, valamit mormogott latinul, és egy fél teáskanálnyi ként hajított a levegőbe. A sárga por elenyészett, majd egy lángoszlop csapott le az égből, telibe kapva a messzi-messzi generátort. De hat másodperccel később, mikor elültek a lángok, a gépezet még mindig teljesen sértetlen volt.

   - Az az átkozott szajha! - káromkodott Clerasil. - Biztosan varázsolt rá egy mágiától védő köpenyt, vagy valami hasonlót.

   - Vagy elektrumból készítette. Hiszen tudod, mennyire hőálló az az anyag.

   (Eddigre átváltottak a kommunikáció hagyományos módjáról, a beszédről, egy olyanra, amiben kevésbé zavarja egymás megértését kétszáz állandóan közbeüvöltöző élőhalott: sisakjaik révén telepatikus kapcsolatba léptek egymással.)

   "Ugyan, semmi gond" telepatizálta Kardja Dühödt ", csak átrepülök fölöttük és... Hé, mi van már? Mi történt a maradandóvá tett, 150%-os hatékonysággal működő repülésitalommal?"

   Clerasil is megijedt egy kicsit. "Affene, én se tudok repülni!"

   "Léptél hármat?"

   "És úgy vetődtem el, mint egy műugró. Pont ahogy a használati útmutatóban volt."

   "Hmm, még mindig teleportálhatok."

   Pislogott egyet. Semmi sem történt.

   "HMM, MÉG MINDIG TELEPORTÁLHATOK!" erősködött, és erősebben pislogott.

   Megint semmi.

   "Nagyszerű" tört le Clerasil, újabb holtevőt zúzva szét mennydörgő kalapácsával. "Egy repülésmentes és egy mágiamentes zóna."

   "Esetleg éteri áttűnés?" tűnődött Kardja Dühödt, elmormolva a szóban forgó varázslatot. Az tökéletesen működött, csak épp nem tudott átjutni vele a holtevőkön. "Nem jó, kétsíki testük van."

   "Nézzük a dimenziósétát" próbálkozott Clerasil, és nem ment sehova. "Áá, ez se jó, ez is teleportálásnak minősül."

   "Megpróbáltam átmenni a talajon, de az is létezik az éteri síkon is. Asszem többet nem nyaralok a Végzet Szakadékai környéki síkságon."

   "Próbálkoztál már az asztrális kivetítéssel?"

   "Minek? Maga a teleportálás is így működik, és TUDJUK, hogy az nem megy."

   "Létsíkot válthatnál és aztán visszajöhetnél" ajánlotta fel Clerasil.

   "Ja, aztán pont ugyanoda jutnék vissza, ahonnan elindultam. Hiszen tudod."

   "Noos, nem ücsöröghetünk itt egész nap holtevőket püfölve; így soha nem érjük el a generátort!"

   "Hmmpf. Pedig csak ezt az egy dolgot TEHETJÜK. Legalább meg kell próbálnunk."

   Mintegy végszóra ekkor egy kis (6d6-os) tűzgolyó zúgott le a magasból és 1256 köblábnyi holtevőt égetett szénné. Clerasil döbbenten pillantott fel, Kardja Dühödt pedig döbbenten pillantott köpenye egyik égnek forduló szemébe. A fölöttük lebegő alak Frucsa Fánk volt.

   - Frucsa Fánk! - kiáltott fel Clerasil.

   - Frucsa Fánk?! - tátotta el a száját Kardja Dühödt.

   - Frucsa Fánk - tette hozzá Frucsa Fánk. - Az egyedi és megis... hú, jaaaj, mi van már, nem tudok repülniiiiiiii!

   Szerencsére földgyűrűje működésbe lépett és lágyan leereszkedett a talajra.

   - Frucsa Fánk - tűnődött Kardja Dühödt -, te is?

   - Én is, hogy a franc vinné el! Sajnálom, hogy egyáltalán eszembe jutott a Szövetség.

   Clerasil elmosolyodott. - Én csak azt sajnálom, hogy bevettük Omniont.

   Frucsa Fánk vállat volt. - Á, Pusztító Dezső, Vad Max, Á Roszfijú és Tökély Tibor úgyis bekavartak volna. Tisztában vagytok vele, hogy Vándy, A Vándor még mindig az ő oldalukon áll?

   Kardja Dühödt teljesen le volt nyűgözve. - Tehát... König, Szürke Barát és Zajos Melnic velünk van?

   - Épp annyira, mint ahogy én - válaszolta Frucsa Fánk, válla fölött a generátorra pillantva. - Még nem iktattátok ki azt az izét?

   Kardja Dühödt nagyot sóhajtott, közben pedig lecsapott egy háta mögött álló holtevőt. - Nem tudjuk MEGKÖZELÍTENI.

   - Ja tényleg, igaz, a teleportmentes és szemmel láthatólag repülésmentes a-végzet-szakadékai-környéki-síkság varázslatelnyelő mezője. Viszont van egy hetedik szintű varázslatom, amit nem tud közömbösíteni.

   Frucsa Fánk mutogatni és beszélni kezdett, és negyvenkét másodperc múlva egy ragyogó-sugárzó gömb vette körül hármójukat. A gömb egy kicsit felemelkedett a talaj fölé, majd toronyiránt a generátor felé indult.

   - Mozgunk! - jegyezte meg Kardja Dühödt. - A holtevőkön KERESZTÜL! Még az éteri testük sem akadályoz!

   Frucsa Fánk a körmeire lehelt, majd beletörölte azokat a köpenyébe. - Frucsa Fánk Utasszállító Buborékja; egy saját fejlesztésű varázslatom.

   - Ja, rájöttem a nevéből.

   - A buborékon belül semmi nem érintheti a külső világot; és fordítva, semmi, ami a gömb létrehozásakor kint maradt, nem tartóztathatja fel a bent lévőket. Pontosan egy irányban mozgunk, konstans sebességgel, amíg a varázslat ki nem merül és én meg nem állítom.

   Elérték a holtevő-generátort. Frucsa Fánk Megállította.

   - Itt vagyunk - jelentette ki a főmágus, karját teátrális mozdulattal lendítve a gép felé.

   - Nagyszerű - mormolta alig hallhatóan Kardja Dühödt. Fölment a generátorhoz és dühödt kardjával rávágott a tetejére. Mindkét tárgy, kard és a generátor, őrülten vibrált; de egyik sem hajlott meg.

   Kardja Dühödt mindkét pengéjét eltette, majd beletúrt abba a hordozható lyukba, amiről a FEGYVEREK feliratú cetli lógott. - Asszem valami másra lesz szükségem; valami olyanra, ami több struktúrális sebzést képes okozni. - Előhúzott valamit, ami egy adamantit rúdnak tűnt -- legalábbis az első nyolclábnyi darabja alapján adamantit rúdnak tűnt. A másik végén levő nagy, merőleges henger azonban valószínűleg megváltoztatta a szemlelő véleményét (mind a kettőét). Kardja Dühödt két kézzel megragadta a hatalmas kalapácsot, koncentrált egy keveset, aztán felemelte, és teljes erőből lesújtott a generátorra.

  

  

  

   Harangvirág bemászott a város főterén álló templom tornyába és megragadta a harang kötelét. Felugrott és így teljes súlyával, valamint majdnem-ogrényi erejével rántotta meg a kötelet, majd újra, újra és újra. Az egész Város visszhangzott a harang riadót jelző hangjától.

   "Hja, nem véletlenül hívnak Harangvirágnak", tűnődött el Harangvirág.

   Néhány percen belül a város teljes lakossága összegyűlt a központban. A lovag felmászott Hetvenötödik Hogyishívják szobrának talapzatára és karizmatikusan megszólította a tömeget.

   - Városunk népe! Irtózatos vészhelyzetben vagyunk! Az egész város veszedelemben forog; sokkal nagyobban, mint amit Szmogzilla jelentett! Most csak a parasztokra van szükség, csak ők maradjanak itt; ti többiek, térjetek vissza otthonaitokba és jól zárjátok be ajtajaitokat!

   Majdnem ezer nő, gyermek, és középkori számítógép-programozó tűnt el a színről; csupán 428 farmer maradt a téren.

   - E tisztes város dolgozói, a ránk leselkedő veszély egy ide tartó zombihorda, mely most úgy fél mérföldnyire lehet. Egyedül nem birkózok meg velük; keresztülgázolnának rajtam és lerohannák a várost. Össze kell fognunk, MINDANNYIUNKNAK, és szembe kell szállnunk velük. Gyűjtsetek össze minden olyan szerszámot, amit fegyverként használni tudtok!

   - Parasztok zombik ellen? - rikoltotta 428 hang. - Hányan fognak elveszni közülünk?

   - Senki, ha mindent jól csináltok - ezzel Harangvirág a szekérderéknyi páncél és varázsital felé intett. - Hozzátok a fegyvereiteket, és én felszerellek titeket.

   Ezek az emberek igazán tisztelték a lovagot. Mindannyian hazarohantak szerszámoskamráikba, két-és-fél perc múlva pedig egész arzenálnyi kapával, kaszával, sarlóval, bottal tértek vissza; sőt még egy kétkezes kard is akadt.

   - Hé, tudjátok ti, milyen szikes a földem? - magyarázta védekezőleg a kardot hozó.

   - Namost akkor - utasította őket Harangvirág, a páncélok halmára mutatva -, mindenki bújjon bele egy vértezetbe. Ez a cucc nem szorít annyira, mint a lemezpáncél, és többet véd.

   Nyolcszázötvenhat földművelés-keményítette kéz kapta fel a vas testpáncélokat. Akármerre nézett az ember, mindenfelé fémcsatokat becsatoló, kar-lábvédőket felhelyező, sisakokat felvevő, vadonatúj fémkesztyűket próbálgató embereket látott. Meglepő módon mindenkire minden illett.

   "Egyenméret-mégis-mindenkire-illik páncél" töprengett el Harangvirág. "Vajon mi történne, ha a konfekcióiparban valaha is felmerülne, hogy... áhh, nem."

   Három percen belül egy újonnan felállított, állig felfegyverzett sereg állt készen a téren, hogy szembenézzen az élőholtak támadásával és a támadó élőholtakkal. Vagyishát, majdnem készen állt.

   - Van fegyveretek, van páncélotok, és van bátorságotok - szónokolt Harangvirág. - Egyetlen dolog hiányzik: a kiképzés. Ha lenne rá három hetem, mindannyiótokat kitanítanálak; de nincs már egy óránk sem. - Lenyúlt a jócskán összement tárgyhalomba, ami már csupán 428, fénylő fehér folyadékkal megtöltött üvegcséből állt, és felemelt egyet közülük. - EZ adja majd nektek a kiképzést.

   A fiolát a tömeg felé nyújtotta. - De figyelmeztetlek titeket: a hatása csupán öttől harminc percig tart, szóval ne igyátok meg addig, míg nem mondom! - Azzal nekilátott a varázsitalok szétosztásának.

   És mikor minden egyes farmer-harcosnál volt egy adag a fénylő fehér löttyből:

   - Most pedig előre, irány a város határa!

  

  

  

   Hogy a csata végét megünnepelje, Kardja Dühödt egy rúgással semmisítette meg az utolsó holtevőt. Nem volt annyira jó érzés, mint amennyire remélte, hogy az lesz.

   - Hát - jegyezte meg, lesöpörve a nemlétező port a kezeiről -, erről van szó.

   - Oké, és most mit csinálunk az _igazi_ ellenséggel? - tűnődött Frucsa Fánk.

   Kardja Dühödt visszacsúsztatta tőrét a hüvelyébe. - Beronthatunk az Undorító Karakterek főhadiszállására és kiirthatjuk őket.

   Clerasil csalódottan rázta a fejét. - _Ők_ irtanának ki _minket_.

   - Ja tényleg, ez igaz - ismerte el a lány. - Legtöbben fele olyan erősek se vagytok, mint én.

   - Mikor azt mondtam, hogy igazi ellenség - szólalt meg újra Frucsa Fánk -, kifejezetten Omnionra gondoltam. Ööö, egyelőre, szóval azt javaslom, hogy én legyek ennek a műveletnek a vezetője. Mármint a tervezésé.

   - Mire fel? - érdeklődött Kardja Dühödt, csípőre téve a kezét.

   - Hát, például, mert csak 21-es az intelligenciád, Kardja Dühödt, Clerasilé pedig csupán 18-as.

   - Kérlek áruld el, hogy neked hanyas... - tette karba a kezét a lány.

   - 24, természetesen. Naszóval, pontosan mi is az, ami olyan hatalmassá teszi Omniont, mint amilyen?

   Clerasil eltűnődött. Hangosan. - Ööö, az, hogy 49. szintű varázslóként használ varázslatokat? Nemnemnem; a permanens varázsitalai, ugye?

   De Kardja Dühödt találta ki: - A varázstárgyai.

   - Pontosan - vette vissza a szót Frucsa Fánk. - Egész pontosan a csodatárgyai. Ha meg lenne fosztva tőlük, akkor seperc alatt csupán csupasz hamu maradna belőle.

   Kardja Dühödt megdörzsölte az állát. - De ha _én_ vagyok megfosztva a varázstárgyaimtól, akkor kétszer olyan gyors vagyok közelharcban és sokkal több sebzést tudok okozni és sokkal nehezebb megsebezni a közelharci fegyverekkel.

   Frucsa Fánk is ugyanazon töprengett, mint ami a lány fejében járt. - Tehát úgy gondolod, hogy úgy le tudnánk győzni, hogy elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem működnek a varázstárgyak, vagy nem lehet odavinni őket, és aztán te egyedül lenyomod.

   - Jaja - válaszolta Kardja Dühödt. - Akkorhát, hol találunk egy ilyen helyet?

   Clerasil elégedetten csettintett. - Megvan! Mit szólnátok egy mágiamentes burokhoz?

   Kardja Dühödt és Frucsa Fánk egyszerre rázták meg a fejüket, aztán -- továbbra is egyszerre -- azt mondták, hogy: - Ezt már próbáltuk.

   Frucsa Fánk kuncogott egy keveset, majd így folytatta: - A mágiamentes burkok minden varázslatot és varázstárgyat semlegesítenek -- még a permanens varázsitalokat és varázslatokat is --, KIVÉVE a csodatárgyakat.

   - Aha - tette hozzá Kardja Dühödt. - Egyszer elvarázsoltam, hogy leteszteljem, mennyire hatásos. Dühödt Kardom kómába esett, de Cuthbert Buzogányának még a szeme sem rebbent. Átvitt értelemben, mármint.

   - Hmmm, nincs olyan belső vagy külső létsík, ami eldobatja az összes varázstárgyát az emberrel, mielőtt belép?

   Kardja Dühödt tűnődött egy pillanatig. - Nem, még sosem kellett vámvizsgálaton átesnem létsíkváltáskor.

   Frucsa Fánk viszont szélesen elmosolyodott. - Lehet, hogy van ilyen, Clerasil.

   - He? - hezett Kardja Dühödt.

   Frucsa Fánk gyorsan előhúzott egy hordozható lyukat, felnyitotta, és levett egy vadonatújnak látszó magazint a hatalmas halom tetejéről, ami majdnem kitöltötte a helyet odabent. - Szerencsére még azelőtt fel tudtam vásárolni az ehavi Dragon & Dragrace-t, hogy Omnion rátehette volna azt a félelmetes kis fél-elf kezét.

   Clerasil egy gyors pillantással végigmérte a lyukban terpeszkedő, óriási halom még-nem-kapható újságot, mielőtt még Frucsa Fánk visszacsukta. - Mint a régi szép időkben...!

   - Még nem olvastam el az összes cikket - vallotta be Frucsa Fánk -, de azt hiszem, némelyik használhatónak bizonyulhat, ha éppen nem döntőnek. Egészen pontosan az, amelyik a Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt létsíkról szól.

  

  

  

   - Varázsitalt előkészíteni! - parancsolta Harangvirág harci paripájának nyergéből.

   Négyszázhuszonnyolc kéz emelt a magasba négyszázhuszonnyolc üvegcsényi fénylő fehér szuperhősiesség-dzsúzt. Az üvegekhez tartozó egyik kézhez tartozó paraszt megjegyezte: - Itt Zeke nem fogja használni ezt az izét; aszondja, hogy a vallása tiltja, hogy varázslöttyöket igyon.

   - Ăóó, na jó, akkor majd én iszom meg az övét - döntött Harangvirág, ahogy az imént szóló mellett álló egyik fiatal farmer visszahajította a varázsitalát a lovagnak. - Néhány tapasztalati szint sose árt. - Hátranézett a válla fölött; a zombik már majdnem ott voltak. - Nos akkor, MEGINNI!

   És négyszázhuszonnyolc üveg feneke fordult az ég felé, fehér aranyukat négyszázhuszonnyolc torkon öntve le.

   12-30 másodpercen belül a környék aktiválódó varázsitalok zajától volt hangos. Négyszázhuszonnyolc kis köpeny jelent meg az imént ivók hátán, és egyetlen betű -- az illető nevének kezdőbetűje -- jelent meg mindegyikük páncélozott mellkasán. A szuper-hősiesség italai a külsőségekben is méltók voltak nevükhöz.

   A most-már-tizenkettedik szintű lovag (adamantitvértes mellén H betűvel) úgy fordította lovát, hogy háttal legyen a 427 hatodik szintű parasztnak (nameg persze Zekének, a nulladik szintű nem-ivónak), előhúzta szent bosszúálló hosszúkardját, előretartotta azt a közeledő élőholtak felé, és felordított:

   - ROHAM!

   A harci hátasló rohamra indult. A szuperparasztok hordája rohamra indult.

   Mivel lovagolt, Harangvirág hamarabb érte el a zombikat, mint bárki más. Azok nem nagyon vettek róla tudomást, de bárki így tenne, ha csupán egy meganimált holttest lenne. Harangvirág egy lenyűgöző, nagyon is lovagos mozdulattal előretartotta szent bosszúállóját, és elordította magát: - TÁVOZZATOK! - Kilenc zombi szétporlott.

   Ez volt a könnyebbik rész. Az élőholt-elűzés; ez könnyű volt. Az igazi kihívást a számolatlanul özönlő zombihad jelentette. Rengeteg volt belőlük; annyira, hogy az már túl soknak is tűnt, még felülbecsült "előfordulók száma búvóhelyükön" standardokhoz mérve is. Most, hogy ez felkeltette az érdeklődését, gyorsan előszedte saját példányát a Középsőfölde Vadállatai-ból (azt, aminek a repülő vörössárkány, unikornis, kentaur, troll, bagolymedve és kötéllény van a borítóján), és arra az oldalra lapozott, ahol a "zombi" szó is szerepelt. Az "előfordulók száma" oszlopban ez virított: "3-24".

   "Gondoltam" gondolta Harangvirág. "Ezekből a rondaságokból természetes módokon nem gyűlhetne össze több száz." Viszont nincs vesztegetni való ideje; nekilátott példát mutatni a háta mögötti nehézpáncélzatú parasztseregnek: szent kardjával kettéhasította a legközelebbi zombit.

   A parasztok elérték a zombikat és buzgón belevetették magukat a küzdelembe. Lecsapott az első kapa és majdnem levágta egy zombi vállát. Egy kasza süvített keresztül a levegőn és levágta egy élőholt fejét. A kétkezes kardot forgató paraszt egyetlen csapással szelt ketté egy zombit. Egy bot csapott le egy zombi fejére, és ha mást nem is, szörnyű fejfájást biztosan okozott neki. Mindenfelé középkori földművesszerszámok ritkították a Város szürke ellenségeinek kaotikus sorait. Jópárszor egy zombinak volt annyi szerencséje, hogy csapását nem fogta fel a paraszt páncélja, de a sebzést először a szuperhősiesség-HP-kból kellett levonni, szóval ezek a támadások igazából nem is voltak érdekesek.

   Ötpercnyi küzdelem után néhány parasztnál kezdett elmúlni a varázsital hatása. Ezek a földművesek, érezve képességeik hirtelen elvesztését, azonnal kimenekültek az ütközetből; de sokkal többen voltak, akik még mindig megtartották folyadék által nyert erejüket. A zombik tömege olyan gyorsan csappant meg, mint ahogy nemrég megjelentek; eredeti félmérföldnyi szélességüket a parasztok már egyharmad mérföldnyire csökkentették, és ez _még_mindig_ fogyott.

   - Hányótoknak van szüksége gyógyításra? - ordított ki Harangvirág. - Hányan szenvedtetek el több sérülést, mint ahány bónusz HP-tok volt?

   A csata szélén két farmer emelte fel a kezét. Harangvirág teljes sebességgel odavágtatott hozzájuk és kántálni kezdte első Könnyű sebek gyógyítása varázslatát.

   - De mi lesz a csatával? - reklamált az egyik sebesült földműves. - Nem hagyhatod csak úgy magukra a többieket!

   - Még van pár percem, mielőtt elmúlik az én italom hatása; és még azelőtt el akarom varázsolni az extra egy első- és négy második szintű varázslatomat. - Befejezte a mozdulatokat, megérintette a sebesültet, és begyógyította 1-8 pontnyi sebét. - A másikótok még várhat. Kihasználnám az alkalmat és varázsolnék egy-két Imát, csak hát mindegyiket 10 percig kellene kántálnom. - Ezzel visszalovagolt a csatába, szent kardját kitartva maga mellett, hogy az le tudjon csapni minden élőholtfejet, amivel véletlenül kapcsolatba kerül.

   Mind több és több földműves köpenye-és-nevének-kezdőbetűje tűnt el, mint ahogy mind több és több zombi maradt a földön. Ezek a varázsitalok legföljebb harminc percig tarthattak ki, de a legtöbb jóval hamarabb feladta, többek között Harangvirágé is. Mikor lejárt a fél óra, egyetlen magányos paraszt állt csupán hatodik szintűként a már-csak-kilencedik szintű lovag mellett. Az utolsó kaszacsapás a zombik számát 56-ról 55-re csökkentette; a többi Harangvirágra maradt.

   "Hékás" töprengett Harangvirág ", talán ha lelépnék, aztán visszajönnék, akkor ezek itt új csapat élőholtnak számítanának és újra elűzhetném őket papi hatalmammal!"

   Így gondolkodva ellovagolt egy közeli sziklatömbhöz, eltűnt mögötte, visszajött, lenyűgöző módon előretartotta szent kardját, és elordította magát:

   - TÁVOZZATOK!

   Semmi nem történt.

   "Affene" gondolta ", nem úszom meg, a nehezebb módon kell megcsinálnom." Így aztán visszalovagolt az élőholtak csapatához, hogy mind az 55-öt felszeletelje. Mind az 54-et felszeletelje. Mind az 52-t felszeletelje. 51-et. 49. 48. Percenként másfélszer támadhatott; pont így fogytak a zombik is.

   Egy idő után egyetlen zombi maradt, ami elég rémültnek tűnt, pláne ahhoz képest, hogy csupán egy agyatlan élőhalott volt. Harangvirág rámosolygott és hívogatóan odaintett neki. A zombi megrázta a fejét. Harangvirág bólintott. A zombi még rémültebben rázta a fejét. Harangvirág abbahagyta az integetést, megvonta a vállát, kezdett elfordulni, majd megpördült és elhajította kardját, ami pontosan beleállt a zombi törzsébe.

   "Eggyel kevesebb Gonosz Mutáns Kőszörnyeteg-báty a világban" gondolta, miközben kihúzta a kardot a halott élőhalottból.

   - És most - fordult vissza a csatarendbe állt parasztokhoz. - Kinek van még szüksége gyógyításra? Ki sebesült még meg a szuperhősital által adott HP-n túl?

   Négy kéz emelkedett a magasba. Harangvirág lehuppant a nyeregből, odarohant az első jelentkezőhöz, és megvizsgálta a sebet. - Huhh, hat HP-t vesztettél!

   - Ja, meghaltam volna, ha nem lennék egy szerencsés paraszt. - Ez igaz is volt; a parasztoknak alapban 2-7 HP-juk van.

   - Speciális kezelésre van szükséged - döntött Harangvirág. Levette fémkesztyűit, szétnyitotta tenyereit, és a zombik karomnyomaira helyezte őket. A sebek azonnal beforrtak.

   - Ki még? - ordította Harangvirág. - Ki még?

   - Én! - rikoltotta valaki. Harangvirág egy ujjal érintette meg, és eltávolította könnyű sebét.

   - Én! - rikoltotta még valaki. Harangvirág odalépett mellé és kántálni kezdett. - Hogy is van ez? - kezdte a paraszt - Azt hittem, ti lovagok csak naponta egyszer vagytok képesek kézrátétellel gyógyítani.

   - Így is van - magyarázta Harangvirág. - Ez egy Könnyű sebek gyógyítása varázslat. - Ami szépen meg is gyógyította a földműves könnyű sebét.

   - Én! - rikoltotta a csata-után-negyedik sebesült. Harangvirág elmormolta harmadik, és kilencedik szintűként utolsó ká-ess-gyé varázslatát is.

   - Ja tényleg, meg én is! - hallatszott egy másik hang. Harangvirág odament hozzá, mutogatni és kántálni kezdett, emlékezetében kutatott, végül megjegyezte:

   - A francba, az összes mai varázslatomat elhasználtam. - Mindazonáltal beletúrt bőr hátizsákjába és előhúzott egy zöldes színű italt. - Ezt magamnak tartogattam, de rajtam úgysem segítene valami sokat. Idd csak meg.

   A paraszt megitta, és egyszer csak, hopp, meggyógyult.

   Harangvirág felállt, visszahúzta fémkesztyűit, és leporolta a kezeit. Annyira lefoglalták a sebesülések, hogy csak most vette észre a hangzavart, ami az egész csatateret betöltötte. Majdnem minden irányból taps és éljenzés hallatszott.

   Leejtette kezeit, hagyta, hogy +4-es pajzsa a földre hulljon. Eddig szakálla alatt bújkáló szája elégedett vigyorra húzódott, majd győzelmi kuncogássá olvadt. - Hú. Ha. Haha. Megcsináltam. MEGCSINÁLTAM! Visszaverettem a várossal a zombik támadását! Megmentettem az egész várost!

   - Megcsiná'tad, Harangvirág! - harsogta tucatnyi és tucatnyi ember mindenfelé. - Győzelemre vezettél minket; legyőztük a Gonosz Seregeit!

   És vállon vitték hazáig.

  

  

  

   - Harangvirág - folytatta a polgármester -, ez a Város történetében immár másodszor lett a lekötelezetted. Neked, és egyedül neked volt elegendő bátorságod és bölcsességed, hogy összetereld szép vidékünk hadrafogható parasztjait, a megfelelő varázsitalokat és páncélokat add nekik, és megállítsd a zombik áradatát, mielőtt bármi bajt okozhatnának. A Szmogzilla-esetért hálával tartozunk neked; a zombihorda-esetért viszont fogadd legmélyebb elismerésünket!

   - Köszönöm, polgármester úr, és a város szívélyes népe - válaszolta Harangvirág.

   - Éljen! - éljenzett a tömeg.

   - De a csatának még nincs vége. Azok a zombik nem természetes jelenség voltak, nem csupán egy rakás élőholt, akik egy forró éjszakán a városban akartak szórakozni, és véletlenül mind pont egyszerre. Nem; Omnion küldte őket, és az Undorító Karakterek Világméretű Szövetsége. Hogy miért? Kardja Dühödt miatt és miattam. Igen, így van, ezek a szörnyek azért voltak megelevenítve, hogy az _én_ hírnevemet rombolják le, hogy az _én_ nevemet mocskolják be; meg barátom és szövetségesem nevét, aki szintén ebből a Városból származik. Amíg az Undorító Karakterek nincsenek megállítva, amíg Omnion nincs legyőzve, ez a város és Középsőfölde összes hasonló városa nem lehet...

   Harangvirág körül a tér kifordult sarkaiból. A tömeg nagyot nyelt, ahogy a lovag eltűnt a szemük elől. Egy közeli istállóban lova zabebédjét szakította meg a tér hasonló elgörbülése. Mikor a normalitás kezdett ébredezni, mindketten egy száraz, füves tisztáson álldogáltak, aminek közepén egy -- épp tűz nélküli -- tűzgyújtó gödör volt, szélén pedig Kardja Dühödt, Frucsa Fánk, Clerasil, Zajos Melnic, König és Szürke Barát.

   - ...biztonságban. - fejezte be mondatát Harangvirág.

   - Gyönyörű szavak - dicsérte meg beszédét Kardja Dühödt. - Én sem tudtam volna szebben mondani.

   - Habár valószínűleg jobban ki tudta volna hangosítani magát - jegyezte meg Frucsa Fánk.

   - De nem olyan hangosan, mint én - jegyezte meg Zajos Melnic.

   - He? Mi van? Frucsa Fánk, és a szerzetes, és a druida, és a bárd... itt?!

   - Nyugi, szerelmem - hűtötte le Kardja Dühödt. - Ők nost már a mi oldalunkon állnak.

   Harangvirág álla egy kicsivel még lejjebb esett, újra, alaposan szemügyre vette a néhai Undorító Karaktereket, majd hagyta, hogy szétáradjon arcán a vidámság. - Ennek nagyon örülök.

   - Sőt - tette hozzá Clerasil - nem tudtuk volna lemosni azt a sok fajankó élőholtat, ha nem segít nekünk Frucsa Fánk.

   - Tényleg? - Harangvirág arckifejezése nyílt csodálatra váltott.

   Frucsa Fánk csettintett egyet. - Varázslatok. "Frucsa Fánk Utasszállító Buborékja" és "Gömbvillámraj"; a specialitásaim.

   Kardja Dühödt még nem hallott az utolsóról. - "Gömbvillámraj"? Olyan, mint a Meteorraj, csak elektromos sebzéssel?

   - Pontosan. Amúgy ellened fejlesztettem ki. Sajnos Omnion ellen hatástalan, mert mindig rajta van az a fránya Arnd sebezhetetlen zekéje.

   - Tehát akkor - kezdte Harangvirág - mikor rohanjuk meg az Undorító Karakterek táborát, hogy elintézzük őket?

   Kardja Dühödt nagyot sóhajtott. - Ez nem ilyen egyszerű. Létszámban és hatalomban nagyjából egyenlő ellenfelek vagyunk, de amíg legerősebbikük -- Omnion -- köztük van, minden csatát az dönt el, hogy ki dob először egyest egy létfontosságú mentődobásnál. Nem kockáztathatjuk, hogy ezen múljon Középsőfölde jövője.

   - És akkor mit teszünk ellene? - tette fel a kérdést Harangvirág.

   - Erejének nagy részét varázstárgyaiból és csodatárgyaiból nyeri. Főleg a csodatárgyaiból. Ha rá tudjuk venni, hogy síkot váltson, mégpedig a Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt elsődleges anyagi síkra menjen, akkor kénytelen lesz itt hagyni minden tárgyát.

   Harangvirág felkuncogott. - Szigorú vámszabályok, mi?

   Kardja Dühödt kissé mérgesen pillantott szerelmére. - Ezt a tréfát már én elsütöttem.

   Frucsa Fánk ott folytatta a gondolatmenetet, ahol Kardja Dühödt abbahagyta:

   - Semmit nem tudunk Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt-ról, csak azt, hogy tárgyaknak tilos a belépés. Ez a cikk itt a Dragon and Dragrace-ben varázstalan, pszítlen emberekről ír, akik masinákkal utaztak oda és örökre ottragadtak.

   - De nem tudjuk akarata ellenére odautaztatni - mondta Kardja Dühödt. - Mindig megdobná a mentőjét, bármit használnánk is, akár járna neki amúgy mentő, akár nem. Védelmező skarabeusz meg minden. Rá kell SZEDNÜNK, hogy önként menjen át, remélve, hogy nem ismeri a belépés feltételeit. Ezt pedig egyetlen módon tehetjük meg: odacsaljuk; és ehhez a legjob csali én vagyok.

   Harangvirág megint eltátotta a száját. - TE?! A szélre bíznád az életed, és olyan helyre csalnád azt a gonosz nőszemélyt, ahová még a saját varázstárgyaidat sem viheted el?

   - Ha mindketten meg vagyunk fosztva a tárgyainktól, akkor én vagyok az erősebb kettőnk közül; feltéve persze, ha még azelőtt szerezni tudok egy fegyvert valahonnan, hogy Omnion rám talál.

   - És mi van, ha átlát a trükködön, és hiába cukkolod, hogy kövessen Fordin-hogyhívjákra, itt marad, míg te odaát leszel?

   Kardja Dühödt nagyot sóhajtott, majd feltartotta a 3-as sorszámot viselő kártyát a Hősök Gyakori Mondásainak Gyűjteményéből. Fel is olvasta. - Ez olyan veszély, amit vállalnom kell.

   - Hát ezt meg honnan szerezted? - tűnődött Harangvirág.

   - Visszaküldtem két újságkivágást, meg egy elektrumot posta- és kezelési költségnek, a Dragon and Dragrace kiadójának.

   - Akárhogy is - szólalt meg Clerasil -, nem sejthetik meg, mire készülünk.

   Harangvirág szemei tágra nyíltak. - Úgy, hogy én meg a lovam itt üldögélünk és csevegünk veletek?! Valószínűleg már régóta figyelik egy kristálygömbön át, mit csinálok, és mindent hallottak, amit mondtam!

   Kardja Dühödt erőtlenül temette kezébe az arcát. - Nem emlékszel, hogy rátok varázsoltam egy-egy Agytakarót a nap kezdetén?

   - Ööö... Ja tényleg, igazad van. Felejtsd el.

   - Azt szeretnénk, hogy te és a lovad is benne lennétek ebben az egészben - szólt közbe Zajos Melnic. - Minden legalább közepes hatalommal bíró kézre szükségünk van.

   - RÁM? Undorító Karakterek ellen?!

   - Vad Max csak tizenötödik szintű - mutatott rá Szürke Barát. - És gonosz is, szóval az, hogy lovag vagy, védelmezni fog tőle... egy kicsit. Na és akkor mi van, ha titánereje van, Kas kardját forgatja, és hátulról négyszeresen sebez?

   Harangvirág _nagyon_ nagyot nyelt.

   Kardja Dühödt odalépett barátjához, átkarolta adamantitötvözet-borította vállát, és hátat fordítottak újdonsült szövetségeseiknek. - Igazából az utolsó lövés miatt hoztalak ide.

   - Mi van?

   - Tudod - mondta a lány, és egy puszit nyomott a lovag szakállas arcára -, nem csinálhatok mindent egymagam...

  

  

  

   Clerasil türelmetlenül pillantott karnapórájára, miután beszippantotta nyolcórányi meditációs tömjén-adagját. Már majdnem délután négy óra nulla-nulla volt, az az időpont, amiben megállapodtak, mint "az az időpont, amikor legkevésbé számítanak arra, hogy támadunk".

   Zajos Melnic még mindig Ollamh bendzsóját hangolgatta, azon töprengve, hogy milyen skálát használjon: talán a pitagóraszi rendszert? Ye'Cind Magnója pitagóraszira volt hangolva, de még nem tudta kiokoskodni, hogy a Clerasil tulajdonában levő Heward Misztikus Orgonája vajon hogy van beállítva, kivéve ha valami olyan istentelen egy rendszert használ, amiben minden félhang egyenrangú.

   Harangvirág +1-es íjának húrjával bajlódott; sohasem tudhatja az ember, mikor lesz szüksége egy pontosan célzó íjra. Egy pillanatra eltöprengett rajta, hogy vajon lenyelje-e óriáserőt adó varázsitalát, aztán elvetette a kérdést. Hát persze, hogy el kell fogyasztania a csata előtt! Annál nagyobb hasznát később úgysem veheti, mint hogy az Undorító Karakterek ellen használja fel.

   König lótuszpozícióban ült, karjait a lábain pihentetve, mutató- és hüvelykujjait összeérintve, és azt mormolva: - Ăómmm. Ăómmm. -, ahogy egy adagnyi varázstömjén éppen nyolcórás elégésének végéhez közeledett. Szürke Barát rásandított, fontolóra véve a lehetőséget, hogy a druida éppen részeg vagy valami hasonló; majd visszatért foglalatosságához, nevezetesen képzetbeli célpontokra sújtott le Dhalveronnal, értelemmel felruházott +6-os Kesztyűivel. Frucsa Fánk saját varázskönyvét lapozta át még utoljára, hogy meggyőződjön róla: nem feledkezett el egyik trükkös varázslat ilyen-meg-olyan speciális tulajdonságáról vagy alkalmazási körülményéről sem. (Bárki, aki naponta 234 varázslatot gyömöszöl elméjébe, óhatatlanul elfeledkezik valamiről.)

   Végül Clerasil karnapórájának másodpercmu... szóval karnapórájára meredt.

   - Öt... négy... három... - Mindenki megfeszítetten figyelt; annyira megfeszítetten figyelt, hogy az már majdnem fájt. - Kettő... egy... MOST! Tizenhat óra nulla-nulla! Teleportáljatok! Teleportáljatok!

   És ebben a pillanatban Frucsa Fánk a fél csapatot elteleportálta, Kardja Dühödt meg a másik felét, igazán kis erőfeszítéssel, mivel mindketten viseltek egy teleportálósisakot. Mindannyian hajszálpontosan az Undorító Karakterek táborának azon a pontján jelent meg, ahol kellett nekik.

   Vándy, a vándor kapásból riadózott. - ŐK AZOK! - kiabálta. - AZ UNDORÍTĂ-ELLENES KARAKTER! ITT VANNAK! ITT VANNAK!

   És másodperceken belül mindannyian, Pusztító Dezső, Vad Max, Tökély Tibor, Á Roszfijú és Omnion a támadók felé rohamoztak, kezükben fegyverekkel és varázslatkomponensekkel.

   - Omnion az enyém - mosolygott gúnyosan Kardja Dühödt, majd Zajos Melnichez fordult. - Énekelj nekünk, Melnic! Minden elérhető segítségre szükségünk van!

   - Már azt is tudom, mit - vigyorgott a bárd, akinek vállához már oda volt hegesztve Ye'Cind Magnója. Pöcögtetni kezdte adamantit bendzsójának húrjait, ahogy a magnó megszólalt.

   Clerasil is azonnal átvette a ritmust. Már korábban előszedte Heward Misztikus Orgonáját a megfelelő hordozható lyukból, most berakott a hangszer megfelelő nyílásába egy Zongorázás Papír Tekercset (ezen a tekercsen egy papi varázslat volt; azaz lyukak a megfelelő orgonaregiszterek vezérléséhez), és otthagyta a zeneszerszámot, ő meg ment kalapácsot lengetni.

   És Zajos Melnic dala elkezdődött:

   - Lehetetlen álmot látni, ...

   Clerasil Áldást, Tűzellenállást, Imát és Botot Kígyóvá Változtató Varázst kántált el egyszerre. Tíz lábon belül harmincnyolc, addig békésen a földön heverésző gally változott egyszerre nagyon mérges hüllővé, bár inkább kényelmetlenséget jelentettek, mint komoly veszélyt. Á Roszfijú keresztülrohamozott az ártalmatlan halálos kígyókon és Clerasil felé csapott Viharhajítóval, értelmes életlopó tőrével, de mivel a pap AC-je -10 volt és még gonosztól védő varázs is volt rajta, a támadás természetesen célt tévesztett.

   - ... Vívni legyőzhetetlennel, ...

   Vad Max egy tégelynyi Eltűnés Porával bíbelődött, abban reménykedve, hogy láthatatlanul hátbaszúrhatja az egyik Undorító-ellenes Karaktert Kas kardjával és titánerejével. Szürke Barát azonban nem hagyta, hogy ezt ilyen egyszerűen véghez is vigye; hihetetlenül gyors sebességgel odaszáguldott hozzá és egy villámgyors tenyércsapással kiütötte a tartót az Orgyilkosok Nagyapjának kezéből.

   - ... Bírhatatlan bút kiállni, ...

   König a jobb kezén ugrándozva szállt be a küzdelembe, elsősorban azért, mert nem tudta kibogozni lábait a lótuszpozícióból. Ez természetesen azt is jelentette, hogy nem használhatta +5-ös védekező handzsárját, miközben a talajon mozgott, mivel bal kezében +5-ös fapajzsát tartotta. De nem számít. Vándy, a vándor száguldott felé Escalatio-val, értelmes +6-os szélespengéjű kardjával, szóval König megsuhintotta egy Egókorbáccsal. Ez ugyan a vándor arcát fedő Johydee Maszkjáról ártalmatlanul lecsúszott, de azért annyi haszna volt, hogy az megállt ellenőrizni, megvan-e még egyáltalán az arca.

   - ... Futni, hol más járni sem mer; ...

   Az Undorító-ellenes Karakterek nagy része kezdte együtt énekelni a dalt Melnic-kel, vagy legalábbis a szájával formálni a szavakat, míg varázslataik szóbeli komponenseit ejtették ki. Frucsa Fánk, felismerve, hogy majdnem minden más ellenfél már foglalt, vállat vont, Pusztító Dezső felé fordult, és varázsolt egy Gömbvillámrajt pár centire az ellenlovag elé. Mivel a varázslat célpontja nem ő volt, Dezső dobhatott mentőt (de amúgy is dobhatott volna, mert ott volt az a $#@! Védelmező Skarabeusz), viszont semmi lehetősége nem volt, hogy visszafordítsa a varázslatot az elmondóra. Az ellenlovag felvillanyozva sebződött 50-et (az átlagsebzés felét); a másik lehetőség az lett volna, hogy egy "energiairányítás" pszionikus tant be, de az 40 pszionikus erőpontjába került volna. Válaszul nemtörődöm módon szúrt szentségtelen kardjával és szintén szentségtelen tőrével Frucsa Fánk felé, mindkét fegyverével találva is.

   - ... Jóvátenni örök rosszat, ...

   Tökély Tibor Harangvirágra bámult és vigyorgott; gonoszul vigyorgott volna, ha a karakterlapján abban a fránya rovatban nem az szerepelt volna, hogy "törvényes jó". Már saját csataménje nyergében ült, és úgy döntött, hogy kardot ki, és a hagyományos lovagi divat szerint rohamozza meg ellenfelét. Harangvirág félig számított erre, félig meg nem, de készen állt; egy ogre ereje semmiségnek tűnt, ha az ember egy viharóriás erejének emberi izmokba sűrítéséhez hasonlította. Mikor Tökély Tibor (és a lova) már majdnem felnyársalták (és felöklelték), levetette magát a földre. Megvárta, míg a hátas pont őfölé ér, majd megragadta az állatot és a feje fölé, hét láb magasra tartotta. Utána pedig együtt énekelte Zajos Melnic-kel a következő sort, közben Kardja Dühödtet nézve:

   - ... Ha távolból is, szeretni, ...

   Ekkor minden Undorító-ellenes Karakter morálja és találati esélye megnövekedett, sorban 10%-kal és +1-gyel, hála Zajos Melnic-nek; így Kardja Dühödté is. Omnion vágtatott felé, női fél-elf arcán visszataszító-haragos tekintet, Hártyaszaggató a feje fölé emelve; majd teljes titánerejével lesújtott a karddal. Kardja Dühödt bátran a lecsapó hosszúkard útjába tartotta Dühödt Kardját; és mikor Hártyaszaggató nekivágódott a Dühödt Kardnak, Omnion legnagyobb meglepetésére _nem_ érte Kardja Dühödt testét és egyetlen pontnyi sebzést sem okozott.

   - ... Megpróbálni fáradt karral ...

   - Micsoda?! - sikoltotta Omnion. - De hát ez lehetetlen! Nem dobtam egyest, találnom kellett!

   "Na, mi az ábra, Omnion?" telepatizálta Kardja Dühödt. "Nem olvastad a Dragon and Dragrace legújabb számát?"

   Nem, jelezte a fél-elf fejrázása.

   "Egyenesen a Mesélő szájából jövő szabály, már ha egyáltalán van neki olyanja. Hatálytalanították az AC-mínusz-tíz-alá-nem-mehet-karaktereknél korlátozást. Olyan nehezen megsebezhetővé tehetjük magunkat, amennyire csak akarjuk; és az összes védelmemmel együtt, úgy, hogy nem koncentrálok külön a védekezésre, -24-es az AC-m. Nem tudsz eltalálni, csak ha 20-ast dobsz.

   - ... Messzi csillagot elérni; ...

   Tökély Tibor talpra állt, ingerülten körbenézett, és hirtelen feltűnt neki, hogy ott óbégatott ez a bárd egy számára igen kellemetlen dalt, nem egészen egytucat lábnyira a háta mögött. Ahogy megpördült, tekintetéből csak úgy sütött a bosszúszomj, rohamra indult, és éles kiáltás kíséretében lecsapott szent kardjával. Zajos Melnic a kard útjába tette Ollamh bendzsójának nyakát és így az adamantit húrok hárították a csapást. Ez az agresszió teljes mértékben megbocsáthatatlan volt, vélte Melnic, és a megdöbbent Tökély Tibort egy jólirányzott, adamantitötvözet-védte bordáira elhelyezett rúgással lova mellé küldte. Az elképedt lovag csörömpölve, bár sértetlenül landolt hátasa oldalán. _Soha_ ne zavard meg egy bárd dalát.

   - ... Ez az én küldetésem: azt a csillagot követni, ...

   Omnion hitetlenkedve suhintotta meg bal kezében +6-os sebokozó tőrét, és már másodszorra hibázta el vele Kardja Dühödtet. Kardja Dühödt válaszként vívótőrszerűen használta Dühödt Kardját, Omnion fejére célozva a szúrással, de ez a támadás is célt tévesztett. "Látod?" telepatizálta a fél-elfnek.

   - ... Nem számít, mily reménytelen, nem számít, mily távoli, ...

   Eközben Clerasil nem nagyon boldogult Á Roszfijúval. Így, hogy el lett törölve a -10-es AC-korlát, egyiküknek sem volt reális esélye arra, hogy eltalálja a másikat, és varázsvédelmeik is olyan erősek voltak, hogy sem illúzióval, sem papi mágiával nem mehettek semmire. Ekkor Clerasil felfedezte, hogy Frucsa Fánk igencsak rosszul áll Pusztító Dezsővel szemben, főleg azért, mert az ősmágus AC-je csupán -14 volt és ezt az ellenlovag igencsak könnyen megüthette. Pár pillanatra elfordult hát az Undorító illuzionistától, szent szimbólumát Pusztító Dezső felé tartotta és elkiáltotta magát: - TÁVOZZ! -, mire az ellenlovag egy sikítás közepette hanyatt-homlok elvágtatott a csatatisztásról. "Ha egy gonosz pap el tud űzni egy lovagot" tűnődött Clerasil, ", ugyan miért ne tudna egy jó pap elűzni egy ellenlovagot?"

   - ... A jóért harcolni... kétely és megállás nélkül, és ...

   Így Frucsa Fánk fellélegezhetett; de inkább összefogott Clerasillal, így már ketten álltak szemben Á Roszfijúval. Az ősmágus egy klasszikus Tükörképmás varázslattal nyitott, négy hasonmást teremtve magának, amin Á Roszfijú könnyedén átlátott egy egyszerű, első szintű illuzionista varázslat segítségével, ami illúziókon való átlátásra való. Frucsa Fánk alig győzte átkozni magát, hogy egy illúzióval akart átverni egy illuzionistát; majd előhúzott egy üvegcsényi Hősiesség varázsitalát (ami normális esetben nem hatna rá, mivel nem harcos osztályú), megitta, kalimpált valamit a karjaival, aztán furcsamód megváltozott. - Jíííhááá! - rikoltotta, és vad dühvel megrohamozta az Undorító illuzionistát, mindkét kezében egy-egy varázstőrt szorongatva.

   - ... Ha kell, a Pokolba menni le egy Mennyibéli ügyért. ...

   Kardja Dühödt szemmel láthatóan kedvelte ezt a sort; Omnion gúnyosan mosolygott rajta. - Üggyel vagy anélkül, kettőnk közül még mindig én vagyok a jobb vívónő!

   "Á tényleg?" á-ténylegezett telepatikusan Kardja Dühödt, három vagy négy ütést váltva közben ellenfelével.

   - ... S tudom, csak hogyha kitartok ennél a küldetésnél, ...

   - Ja - vigyorgott újfent gúnyosan Omnion. - Ha nem lennél teleaggatva ezzel a sok francos varázsvédelmi bigyóval, bármikor rá tudnám vésni a monogrammomat a mellkasodra!

   "És amíg ezzel lennél elfoglalva" válaszolta mentálisan Kardja Dühödt ", levágnám a körmeid, lenyomnám a torkodon, aztán a hasfaladon keresztül szedném elő őket."

   "Hmmm" gondolta Omnion ", ez _tényleg_ frappáns válasz volt."

   - ... Lesz szívem nyugodt és békés, mikor jő az örök éj. ...

   Kardja Dühödt hátralesett az egyik hátrafelé néző szemén a Szemek Köpönyegén, hogy ellenőrizze, boldogul-e Frucsa Fánk. Az ősmágusnak volt annyi esze, hogy a lehető legerősebb varázslatot vesse be, amivel rendelkezett: Tenser lebegő átváltozását; és most közelharcban teljes értékű ellenfele volt Á Roszfijúnak. Nagyszerű. A fegyvermesternő újra teljes figyelmét Omnionnak szentelte, aki még mindig nem volt képes áttörni a védelmén. Kardja Dühödt hirtelen kibontakozott a közelharcból és keresztülszökkent a táboron, telepatikusan kiabálva: "Gyere, kapj el, ha bírsz, kapj el, ha bírsz!"

   - ... És a világ így jobb hellyé válik, ...

   A trükk bevált. Omnion bekapta a csalit és a nyomába eredt. Az Undorító Karakterek táborában és környékén semmi nem gáncsolhatta el a fél-elfet most már, hogy tudott König fejlesztett Gáncsvarázsáról; nem is ezért csalogatta ki onnan őt Kardja Dühödt. Először rá kell vennie ezt a törvényes gonosz ringyót, hogy üldözze őt, különben esetleg nem menne utána a világ végére, sőt azon is túl: a másik létsíkra. Omnion lekapta a nyakából a +5-ös visszatérő shurikent és "üldözöttjére" dobta és elhibázta.

   - ... Hogy lenézve, sebekkel valaki ...

   Az előtte álló halálos-őrjöngő méregzsáktól kétségbeesve Á Roszfijú belekezdett a Fantomerő varázslatba. A valóságot szerette volna megváltoztatni vele. Clerasil nem volt egy szuperzseni, de erre azért ő is rájött, és egy lángcsapással sújtotta az illuzionistát. Annak varázslatfordító gyűrűje a fél sebzést visszairányította a papra és mindketten csak két-két HP-t sebződtek, hála csillogás-sisakjuknak, de ez is elég volt ahhoz, hogy az illuzionistát kizökkentse a varázslásból. A kék-fehér manától csillogó, összehúzott szemű, átváltozott Frucsa Fánk gyorsan és keményen csapott le Excaliburral és csóró +5-ös tőrével, az Undorító Karakter pedig összecsuklott.

   - ... Utolsó erejével is próbál ...

   König folyamatosan zen-druida buddhizmussal árasztotta el Vándyt, míg az -- amúgy hatástalan -- kardcsapásainak záporával válaszolt, de nyilvánvaló volt, hogy a vándor egyre kevésbé viseli el a rázúduló bölcsességtömeget. Aztán mikor már tizenötödjére hallotta telepatikusan, hogy "Egyet, hogy változtasson, egyet, hogy ne változtasson", Vándy ledobta fegyvereit, magasba emelte karjait és felüvöltött: - Elég! Elééég! Vigyék innen ezt a tölgyagyút! Ááááá!

   Szürke Barát is elég jól boldogult Vad Max-szel. Az Orgyilkosok Öregapjának -18-as AC-je ugyan gyakorlatilag sebezhetetlenné tette, de elmulasztotta a nem-jár-mentő-mentőjét 10 alá javítani. Így aztán mikor a Virágok Nagymestere (ha valaki nem emlékezne rá, ez Szürke Barát lenne) megpróbálta telekinézisgyűrűje hatása alá vonni Max-et, sikerrel járt; ezután magasra emelte a kétségbeesetten kapálózó orgyilkost, és maximális sebességgel lódította a talaj felé -- plusz még Középsőfölde gravitációja is besegített egy kicsit. 30d6-nyit csapódott bele a földbe, amitől azonnal meg is halt.

   Mielőtt Zajos Melnic befejezte volna dalát, még egyszer szembe kellett néznie egy nagyon udvariatlan lovaggal, aki újra megkísérelte rávenni, hogy fogja már be. A bárd, mélységesen csalódva ellenfelében (nem gondolta róla, hogy ennyire fafejű), beletúrt egyik hordozható lyukába, előhúzta Őrült Lum Gépezetét, beállította a célkeresőt és megnyomta a "Meg ne nyomd!" feliratú gombot; erre egy 800 darab mind-egy-hápét-sebez rovarból álló Kúszó Végzet materializálódott épp azon a helyen, ahol Tökély Tibor állt. A lovag természetesen megdobta a nincs-mentődobás-mentődobását, így csak 400 pontnyit sebződött; de még ez is elég volt ahhoz, hogy a rovarok az utolsó darab húst is lerágják a csontjairól. Pedig valamilyen tűzalapú varázslattal az egész rajt kiiktathatta volna...

   - ... Túl-messzi csillagokat elérni!

   Ez volt a végszó. (Meg a dalnak is vége volt egyben.) Kardja Dühödt rávigyorgott Omnionra, és megnyitott egy egynőszemélyes kaput egy másik dimenzióba. - Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt síkjára megyek - közölte. - Kövess, ha mersz!

   Nem volt valami sok ideje; testét már kezdte magába szívni a kapu, mikor eszébe ötlött, hogy még nem közölte Harangvirággal az egész tervet. "Affrancba!", átkozódott magában, majd gyorsan eltátogott egy Üzenet varázslatot. Az elsuttogott szavakból álló hajszálvékony sugár egyedül Harangvirág fülét érte, de a lánynak már csak annyi ideje maradt a kapu bezáródása előtt, hogy - A nyílvessző, nézd meg a nyilat!

   Harangvirág arra kapta a fejét, amerre a füle irányította, aztán felismerte, kitől származtak a szavak. A nyíl... melyik nyíl? Vajon mire gondolt?

   Omnion fejéből pamacsokban tört fel a gőz; valósággal tajtékzott. - AZT AKAROD, HOGY KÖVESSELEK?! - Szavaitól visszhangzott az egész völgy. - MEGKAPOD! - És mentális ujjainak egyetlen csettintésével Fordinchuarlikomfterrablaxxuuuuuchh'chh'chh-pt-on termett.

   Fel se tűnt neki az az óriási halom varázstárgy, ami azon a helyen magaslott, ahol nemrég még Kardja Dühödt dimenziókközti kapuja állt.