Itt ülök szobám csendjében, mellettem a TV valami pénzről szóló műsort nyomat. Egy pillanatra fölkapom a fejemet - amint egy Dream Theater szám töredéke megy a rossz munkavállalási lehetőségekről szóló riport hátterében - majd pötyögök tovább...
Elérkezett hát a pillanat, amikor a "boltok polcaira" fölkerül az új CU, mely ugyan kevésbé megújult, mint azt előzetesen ígértük - helyesebben csak én ígértem - , de azért az eredménnyel nagyjából elégedettek lehetünk. Főleg, ha a csúszási időt is bekalkuláljuk. Tekintve, hogy e sorok írásakor még nincs teljesen kész az újság, remélem ez tényleg nem lesz olyan nagy, tehát a 90 napon még belül leszünk. Amúgy a sok kíváncsiskodó számára elmondom, hogy az "átmenet" minden nehézség nélkül zajlott: egy-két rossz helyre címzett levél, Petrusnak némi programozási gyakorlat, meg a fórum szokatlanul nagy aktivítása fémjelezte az elmúlt 2-3 hónapot.
Azt mindenki saját maga szemrevételezheti, hogy a tartalom mennyiben módosult. Sajnos mennyiségileg nem sikerült valami egetverő eredményt elérnünk, a minőséget meg nem feladatom megítélni. Helyesebben az, de nyilvánosan úgyse fogom/fogjuk. Azért egy-két figyelemre méltó momentumot kiemelnék:
- a bevezetőnk továbbra is két részből áll, a második részt Petrus követte el; jó hosszú lett, és elég sok mondanivaló volt benne, ami a korábbi bev.-ek némelyikéből hiányzott;
- a "Credits", kibővül: a sima az adott szám elkövetőire korlátozódik; a régi, a minden eddigi írót magába foglaló lista a "Hírességek Csarnokában" található. Igyekeztem frissíteni a címeket / elérhetőségeket, de nem nagyon sikerült...
- a CU "látóköre" szélesedett, vagy mondhatni széles maradt, hiszen volt anno Tankcsapda-koncert beszámoló Ambertől, meg még ki tudja mi minden; ezúttal számítógépes játékok, filmek, dalszövegek és satöbbik kaptak helyet.
- Windows-osak [...is... - Petrus] lettünk! Ugye mindenki örül? Én se, de ez már elengedhetetlen volt. És mégis csak könnyebb Delphiben lemezújságot csinálni, mint Pascalban VESA módban programozni.
Na jó, abbahagyom ezt a felsorolást. Egyelőre csak remélni tudom, hogy ez az egész átvételesdi tényleg jelent valamit, nem csak egy halott lóba való rugdosással egyenértékű. Az szemmel látható, hogy vannak, akik - hozzám hasonlóan - lelkesednek a dologért, mármint azért, hogy tényleg milyen jó, hogy nem szűnt meg a CU, ha már a Rúnának úgyis annyi. Tényleg. Ez elég friss hír, legalábbis a mi léptékeinkkel nézve. Behullott a Rúna. Hát... most mondjam azt, hogy sose szerettem?? Nem mondom, mert egyrészt nem igaz (teljesen), voltak azért jó írások benne, másrészt meg anno még remek kritikát kaptunk tőlük. Ez a MAGUS-orientáltság volt kissé? fárasztó. Oké, nálunk meg folyton Rifts és Earthdawn cikkek vannak. (Most is.) Ennek persze az az oka, hogy léteznek az íróink körében ezeknek a játékoknak a fanatikusai (talán nem sértő jelző rájuk nézve), akik foglalkoznak szeretett játékukkal. Kevésbé vagyunk azonban ellátva új amatőr írókkal, szóval olyanokkal, akik az anyagi gyarapodás helyett megelégszenek a publikálás lehetőségével. Úgy tűnik - innen, sötét szobámból -, hogy a "mozgalom" is lejjebb vett a hangerőből. Ezekre a feltételezésekre hamarosan választ kaphatunk, hiszen az új szám megjelenésével egyidőben ismét fölhangzik az "írjatok cikkeket" szlogen, bejárja az RPG.HU-t, és remélem akadnak olyanok, akik kedvet kapnak különféle témájú alkotások kifarigcsálásához. Tulajdonképpen a 27-eskének is van egy debütáló írója, Kain, aki két írással indított, ezért a feljebb említett remény nem alaptalan, s léte talán betudható annak, hogy valamelyest föltámadtunk. Ha meg nem így van, az is kiderül, és akkor marad a hébe-hóba megjelenő, törzsgárda által összeeszkábált / mesterien egybeforrasztott (kinek melyik tetszik) CU.
Elkanyarodva ettől a témától, megemlíteném, hogy amit az előző szám bevezetőjében tán Arikin írt az idő hiányáról (iskolára és egyébre hivatkozva), azt ugye remélem senki nem vette komolyan, hiszen ideje mindenkinek arra van, amire csinál, és ez még akkor is így van, ha 1. bazi nagy közhely, 2. könnyebb mondani, mint megtenni. De így van, és ez a lényeg. Hagy ne részletezzem, hogy miképp lehet beosztani egy napot úgy, hogy mindenre jusson kellő mennyiségű idő. Abban már több igazság rejlik, hogy Arikinék már régóta nem rpg-znek, ihletük, témájuk kevés volt, így elkerülhetetlenné vált a "kiválásuk". Persze Ghosty ígérte, hogy cikkíróként megmarad; könyvkritikái feltehetőleg ezúttal is szerepelni fognak valamelyik menü alatt megbújva.
Most pedig egy rövidke kis toborzó szöveg, és bocs közben, hogy össze-vissza témákról írok. A leglényegesebb, hogy (szinte) bármiről lehet írni, amit rokonítani lehet az RPG-vel. Ha nem lehet, akkor is küldd el, még úgy is beférhet. Vicces dolgokat szintén lehet irogatni, csak az ökörködés kategória lett száműzve. Nem vicces tehát egy újabb sorozat-RPG, hacsak nincs tényleg jól megcsinálva, hiszen volt már Kisasszonyunk, Dallasunk meg Lindánk is. Ezek után pl. fölösleges lenne újabb brazil/dél-amerikai sorozatot kipécézni. De amúgy tényleg minden jöhet. A legrosszabb, ami egy megjelenő cikkel történhet, hogy nem olvassák el, de erről meg úgysem szerez tudomást a T. szerző.
Ami fontos, hogy ha küldenél bármit is, akkor RTF-ben vagy TXT-be mentsd, meg még egy sor más dolog is ok, de szerintem az RTF a legmenőbb, mert azt én is meg tudom nézni, míg pl. a 7-es wordöt egyelőre (otthon) nem. Erről Petrus majd még értekezik.
(Ami lényeges, és ilyen szempontból egy utólagos beszúrás (felülír mindent, ma március 23-a van!): a CU windowsos változata ugyanúgy 2-3 havonta fog megjelenni, és a neten is dettó így leszünk. A gyakoribb megjelenés nem jött össze. Az úság igaz, hogy 75-90 nap alatt készült el, de pl. 40 nap után nem 50%-on álltunk, hanem mondjuk 25%-on. Sorry.)
Petrus lejjebb említi, hogy írok majd pár elérhetőséget ide.
Tessék:
levélcím: Sályi Attila (Swifty), Békéscsaba, Pozsonyi u. 23, 5600
email: chaosultra@freemail.hu V chaosultra@rpg.hu (Swifty)
Petrus email címe: petruz@freemail.hu
Chaos Ultra homepage: rpg.rulez.org/cu
Chaos Ultra fórum: rpg.rulez.org/forum (innen meg a "Chaos Ultra" bejegyzés)
Hm... Tényleg elég kuszára sikerült ez a bevezető, de nekem most éppen megfelel. A második rész kicsit összefogottabb, bár abban is van egy-két vargabetű. Zárszóként csak annyit mondanék, hogy olvassatok lassan és figyelmesen, akkor tovább fog tartani a 27-es szám (és kevesebbet kell aludni a következőig)! í
Ja, és metal forever, éljenek a kézilabdás lányok, hajrá Fradi és go Barichello! Kihagytam valamit?
Bye
Swifty
2001. március 12. 22.42
UI: Ezúton is szeretném megköszönni a "részvételt" mindenkinek, aki vette a fáradságot, hogy leüljön és alkosson valamit az új számba.
<<<VisszaAzt mondják, hogy valami újjászülethessen, ahhoz előbb meg kell halnia. Egyesek azt mondják, a CU most újjászületik és ebből egyenesen az következne, hogy előzőleg meghalt. Meghalt? Badarság. Majd' egy év szünet nem nagy idő, más, komolyabb lapok esetén is ugyanezek a pletykák kapnak szárnyra, ha éppen kimarad pár beígért szám (ld. Rú*). Szóval számomra ez most egyáltalán nem az a helyzet, hogy egy kiadvány újraindul. Nem, a CU mindíg is élt és különben is, a késések, a kimaradások már szinte a védjegyének számítanak. Nem azért mondom, de ez a mostani szám is március ötödikére volt beígérve, ehhez képest már hetedike van és még csak most írom a magam bevezetőféléjét. Meglepő? A rendszeres olvasóknak nemigen. A főszerkesztő kijelenti, hogy február 25. lapzárta, ebből minden érintett már tudja, hogy egy hónapig még nemigen lesz itt semmi. Én, bevallom, a cikkeim jó részét a határidő után szoktam elkövetni. Előzőleg feltérképezem, hogy mit kellene írni, aztán amikor jön a felszólítás, még ráhagyok pár napot azzal a patópáli felkiáltással, hogy "ej, ráérünk arra még!" Tudom, némiképp szemétség az olvasókkal szemben, de úgy gondolom, nem főbenjáró bűn. És különben is...
Tehát ez itt a Chaos Ultra #27, amely már az új formában, új szerkesztői gárdával jelenik meg. Ez azt takarja, hogy a modernizáció, XXI. század és hasonló jelszavak értelmében áttérünk elsősorban webes megjelenésre, másodsorban pedig Windows -ok alatt fogjuk terjeszteni virulens nézeteinket. Ez utóbbiak ellen szerencsére egyetlen vírusellenőr sem véd, a cenzúrával pedig azóta nem foglalkozunk, amióta kialakult egy stabil íróréteg (gyakorlatilag az első számok óta). Mivel ez a téma - azaz web + program - csak engem érint, ezért csak nálam (a petruz@freemail.hu mindíg az én címemre mutat, a többi lehet bizonytalan) érdemes próbálkozni hibabejelentésekkel, javítási igényekkel, ilyesmikkel. A cikkek tartalmához sok közöm nincs, kivéve azokat, amelyeket én követtem el. Egyébként meg Swifty -t tessék keresni, ő a főszerkesztő.
Írom ezt a bevezetőt, miközben tőlem alig 60-70 kilóméterre emberek küzdenek az árvízzel és többezer házból telepítik ki a lakosságot, ráadásul a legrosszabb forgatókönyv szerint még az is megeshet, hogy a Tisza a mi oldalunkon is áttör és esetleg nekem is hurcolkodnom kell majd. Hipertechnológiai világban élünk, számítógépek és globális telekommunikációs hálózatok sűrűjében, szinte már mindent meg tudunk csinálni, amit elképzelünk (amit meg nem, várhatóan arra sem kell túl sokat várni) és még mindíg nem tudunk semmit sem a természetről. Idekapcsolnám az idén újra felerősödött globális felmelegedés okozta katasztrófákról, ökológiai egyensúlyborulásról szóló hangokat, tanulmányokat és sajnos meg kell hagyni, ha már komoly, elismert szaktekintélyek és kutatólaborok is erről beszélnek, akkor talán lehet valami a dologban. Viszont más kutatók és laborok éppen az ellenkezőjét állítják. Hogy tényleg köze van-e ennek a mostanság igen sűrűn előforduló természeti csapásokhoz (öt év alatt három nagy árvíz, nyaranta szárazság), nem tudom, mindenesetre a tény, a tendencia elgondolkodtató.
Mit tudnánk ellene tenni? Elméletileg semmit. A természet mindíg utat tör magának, bárhogyan is próbálják korlátok közé szorítani, leszabályozni. A gyakorlati részéhez (gátak megerősítése, új rendszerek kiépítése, stb.) meg nem értek, ahhoz nem tudok mit szólni. De hogy tennünk kellene már valamit, az biztos. Hogy mit? Na, ez az, amin még a legnagyobb koponyák is csak hümmögnek és teóriákat állítanak fel.
Igazából már kezdem érteni Ghostyt, amikor nem is olyan rég a bevezetők körüli mizériákról beszélt, hogy milyen nehéz is ezeket megírni egy szuszra, meg ilyesmik. Lassan négy órája görcsölök ezen a pár soron és semmi nem jut az eszembe. Talán mert a munkahelyemen szórakozok ezzel, mert éppen nincs semmi egyéb dolgom.
Érdekes, a legjobb gondolataim leggyakrabban otthon támadnak, viszont csak idebent van időm leírni azokat. Pedig időm jó részét otthon töltöm. Ha az alvást is leszámítom, még akkor is kevesebb időt vagyok idebent és mégsincs semmire sem időm. Érdekes paradoxon.
Tudós elmék megállapították, hogy az ősembernek egy hét alatt mindössze 6-7 órát kellett azzal töltenie, hogy meglegyen az élelme és a tüzelője. Ahogy fejlődtünk, úgy lett egyre kevesebb időnk és manapság mondhatni halálra gürcöljük magunkat, hogy meglegyen a pénzünk a mindennapi élelemre és egyebekre, mégsincs semmi időnk. Vajon tényleg már annyira fogyasztói, termékfüggő társadalom lettünk, mint azt a "Fight Club" -ban fejtegették? Vajon tényleg nincs szükségünk semmire? Lépjen ki a sorból az, akinek nincs szüksége a CU -ra! Igen, te? Emberek, lelőni! Oké, viccet félretéve, talán merüljünk el ebben a témában kicsit. Vajon a szükséglet határozza meg a létet, vagy a lét a szükségletet? Fogós kérdés. Vajon azzal, hogy én élek, máris szükségletet teremtek? Nyílvánvaló, hiszen ezek nekem kellenek. De ha én döntöm el, mi kell nekem, vajon honnan fogom tudni, hogy szükségem van-e mondjuk - szűkebb érdeklődési körömnél maradva - a legújabb rpg-s anyagokra, vagy zsírúj procira, ami hasít, mint állat? Ha nem tudnék ezekről, kellene-e nekem egy is? Igen valószínű, hogy nem. Ezek szerint a kérdés első fele is igaz, azaz amint felkínálnak neked valamit, azzal máris szükségletet teremtenek a számodra a dolog iránt. Akár kell, akár nem, biztosan lesz legalább egy ember, aki megveszi, csupán azért, mert másnak nincs. Az ember meg irigy fajta, a többit képzeljétek hozzá. Még talán érdemes lenne boncolgatni azt is, hogy az, aki először ajánlott fel valamit, az honnan szedte az ötletét, de ez talán már olyan filozófiai mélységekbe vezetne minket, amit egyrészt nem célom megkockáztatni, másrészt nem a CU témakörébe tartozik.
Egy megjegyzésem lenne még itt a végére a szükségletekről: vajon szükségem volt arra a 600 -as K7 -esre (természetesen új alaplappal), plusz egy 128 megás memóriabővítésre, amiket most vettem? Mivel a régi cuccaimat megvették (valakinek nagyon szüksége volt rá, mert elfüstölt a sajátja), nekem újat kellett vennem, de ezzel még magamnak sem tudom indokolni az okaimat igazán. Pedig nem vagyok dicsekvős, nem járok "I have ultra-high FPS with Q3" feliratos pólóban, mégis, néha ellenállhatatlan vágyat érzek ilyesmi marhaságok megvételére. Pedig az ilyen first person shooter -ekhez ugyancsak láma vagyok, UT alatt a leggyengébb fokozaton is ritkán vagyok nem utolsó... :) Viszont a fejlesztési munkáim megkövetelik a memóriát és némi izmot a gép házában. Ja, pláne, hogy a kedvenc M$ termékeinkről el ne felejtkezzek, amelyeknek nincs olyan optimális konfigurációja, amivel megelégednének végre.
Amúgy semmi bajon mondjuk a W98 -cal. Egy jól beállított konfiguráción, nem gagyi, nem "made in dzsunka" cuccokkal ellátott géppel igenis hosszú hónapokig stabil marad, állandó újrainstallálás és hasonlók nélkül is. Állítom, a neten a fórumokban fröccsögő fickók 90% -a (és a Linux párti dettó véresszájúak jó fele) nem tudna egy kicsit is töprengeni azon, hogy vajon mi lehet a gáz a rendszerével, ha gyengélkedik és rögtön ráfogják a Win -re, hogy sz*r, de bezzeg a Linux milyen király, mert össze tud pipe -olni egy "cat" és egy "wc" parancsot vele. Kis tudatlanok, tipikus végfelhasználók ők, ideális M$ ügyfelek, akiknek a telepítők alapbeállításai készülnek, hogy csak az egérrel kelljen kattingatni a "Next" feliratú gombocskákra és utána meg néz ki a fejéből, hogy "de gyengén megy ez az egész, a Józsinak a szomszédban meg hasít minden, de hát ő egy W-buzi, én nem akarok érteni hozzá, nekem elsőre menjen minden normálisan és azt mondják ez az izé sokkal jobb, meg ingyenes is, nosza!". Szoktam nézegetni ilyen fórumokat, olvasok levlista archívumokat és néha kedvem támadna üvölteni, a sok "no-IQ, de apuka megveszi a legújabb cuccost és ez a problémám vele" alaktól. Az ilyennek minek számítógép? Rendszergazda vagyok, nap mint nap találkozom idebent is marhaságokkal, de ezek legalább csak adminisztrátorok, életükben nem jártak komolyabb tanfolyamon. No mindegy, hagyjuk ezt a témát, mert még oldalakat tudnék én is visszahörögni.
Maradjunk annyiban, hogy van egy gép és van egy sima szövegszerkesztő. Hogyan írjunk cikket / novellát? Ott a gép, pötyögsz rajta valamit, aztán csak azt látod, hogy valamit írtál. Ha elegendő időt adunk egy majomnak, egyszer biztosan le fogja gépelni Shakespeare össze műveit, az esély megvan rá. Ha úgy érzed, amit írtál az elég jó, akkor biztos lehetsz benne, hogy még csak gyengének sem lenne nevezhető (mások által). Faragj rajta egy kicsit, tisztogasd és bővítgesd mindaddig, amíg úgy nem gondolod (nem érzed, hanem gondolod!), hogy most már jó. Tedd közzé az írásodat (mondjuk az rpg.hu -n, vagy a saját oldaladon), vagy küldd el nekünk :) és máris az amatőr írótársadalom köreiben üdvözölhetünk téged. Öt - tíz év kemény munka után talán profi is lehetsz egyszer, akinek az írásai nyomtatásban is _rendszeresen_ megjelennek (ilyen téren az egyedi megjelenéseket - így pl. a magamét sem - nem tekintem profinak). A lényeg a rendszeresség és a - viszonylag - állandó magas színvonal.
A CU amatőr írókat gyűjt össze és ad nekik megjelenési lehetőségeket. Szeretnénk, ha olyanok is jelentkeznének, akik eddig esetleg féltek elküldeni kis munkáikat, mert tartottak a gúnyolódástól és ilyesmiktől. Ígérem - és erre a CU sokéves történelme a garancia -, hogy soha nem fog előfordulni, hogy bárki nálunk megjelent írását nyilvánosan minősítsük, de az is igaz, hogy Swifty főszerk. úr saját döntési joga, hogy mit enged megjelenni és mit nem. Csak a tépelődőknek mondom, hogy egyrészt a CU -ba régóta írókat néha-néha megkörnyékezik magasabb szintű kiadók is és kisebb munkáik megjelenhetnek itt-ott (erre volt már példa, nem is egyszer). A fizetség nem sok, de úgysem ebből él meg senki. Másrészt, aki a CU -ban megjelenik, az már az olvasói törzsgárda számára jelent némi nívót. Sőt, rendszeres megjelenések után név szerint hivatkoznak az illetőre, és ha bekukkant egy fórumra, csatira, vagy levlistára, némi tisztelettel kezelik (pár kisebbségi érzésben szenvedő alakot kivéve, de hát olyan alakok mindenütt akadnak, akik annyira hülyék, hogy már görbítik maguk körül a teret).
Tehát várunk minden olyan novellát, cikket, rajzot, festményt, képregényt, ami a Ti munkátok, kapcsolatos a szerepjátékokkal és / vagy a számítástechnikával (esetleg a zenével) és szeretnétek, ha mások is megismernék azokat szerte az országban. Swifty biztosan beszúr még ide pár címet és elérhetőségi blablát, én még annyit tennék a végére, hogy a beküldők személyazonossága, címe természetesen titokban marad, ha az illető úgy akarja. Nagyon sokan csak egy nick -ként kezdték itt, sokan mindmáig nem fedték fel nyílvánosan a kilétüket, az írók többsége életében nem találkozott még senki mással az itteniek közül (pl. én sem), de minket ez a legkisebb mértékben sem zavar. Ha a munkája megüti a mércét, jöhet.
A kívánt formátumról: elvileg bármilyen jöhet, legfeljebb nekem lesz több melóm vele, de általában a Word (a verziókavarás miatt inkább RTF), html és txt (képeknél természetesen valamely standardot, mint pl. bmp, gif, jpg, ilyesmi) formátumokat preferáljuk és a magyar Windows karakterkészletet. A weben online olvasható html, letölthető html és chm formában jelenünk (majd) meg, illetve két-három szám után ki fog jönni egy Windows -os program (ez lesz a CUW), ami az előzőleg megjelent írások egy részét (vagy mindet) fogja tartalmazni. Aki írást küld, legyen szíves a sorvégeken _ne_ üssön Entert, csak bekezdések végén! Thx!
['tom, Swifty, elég hűha egy toborzó volt ;-) -Petrus]
Hú, valahol az elején még azon siránkoztam, hogy milyen nehéz bevezetőt írni, erre már átléptem a 10k -t is, úgyhogy gyorsan be is fejezném a jelmondatunkkal... ami még nincs! Azaz: küldjetek ránk, a CU -ra jellemző rövid, frappáns (de tőlem lehet hosszú és frappáns is) jelmondatokat. A nyertesnek kedveskedünk majd valami ajándékkal (azért ne valami pénzbeli értékre gondoljatok), mondjuk nevét örökre megőrzi majd a CUtókor és hason lovak, szóval ilyesmi. A "CU iz da best!" stílusú beszólásokat azért hanyagoljátok.
Ja, és írjatok leveleket is a címünkre! Nincs valamirevaló magazin levrov nélkül és hát a miénk eléggé gyengélkedett mostanában...
Végül pedig köszönet a CU alapítóinak (Ghosty & Arikin), hogy kitalálták nekünk Őt, valamint BePe -nek, hogy az rpg.hu berkein belül nekünk is szorított egy kis helyet. Nyugi, ezt minden alkalommal el fogom mondani... :)
Petrus
Kisvárda, 2001. március 7., du. három felé