Az elhagyott raktár ajtaja szilánkokra tört, ahogy Heroman acélos ökle belevágott.
- Elkapni! -dörrent Dr. Ivil géphangja.
- Éljen Heroman! -visított az oszlophoz kötözött Janice Jane, aki természetesen nem volt tudatában, hogy az a félénk csávó, akivel esténként együtt söprögetik a kiköpött, nyálas csipszeket és gyűrött cukorkáspapírokat a lerobbant moziban, nem más, mint...
- Heroman! -éljenzett a másik megkötözött túsz, Jerry Thorsten is.
- Megabotok, támadás! -recsegte a gonosz doktor.
A háznyi harci robotok fantasztikus fémcsápjaiból borotvaéles, pódiumból kovácsolt belezőpengék százai pattantak elő, miközben démonian izzó optikájuk másodpercenként 14 halálsugarat bocsátott útra. Ezalatt a gonosz zsoldosok a galérián magas izotópú sztalagmittal töltött bombák ezreivel, és dezintegráló sugarak százezreivel törekedtek arra, hogy múltidőbe tegyék a megállíthatatlan hőst.
De mi volt ez Heromannek! Egyetlen sújtására ócskavasként dőltek össze a Megabotok, melyek közül egy is elég lett volna, hogy legyőzze a Föld összes katonáját! Ezután egyetlen, hurrikán erejével vetekedő fújására leszakadt az egész állványzat, és Dr. Ivil katonái hullottak, mint a legyek.
De jaj! Egy zsoldos, aki eddig a sötétben bújkált, hirtelen felemelte háromkezes aknavetőjét, hogy a következő pillanatban megspékelje forró capitoliummal hősünket. Ekkor azonban Janice Jane kiszabadította a lábát a köteleiből, és belerúgott a földön heverő, gazdátlan hungarocell-kockába. Pont a szíve fölött találta el a zsoldos kevlármellényét, így a gonosztevő hangtalanul dőlt a többi közé.
- Minden köszönet a világ legszebb hölgyének! -bókolt Heroman.
- Csak egy ötlet volt, semmi több... -szerénykedett Janice.
- Ugyan! Az életemet mentette meg! -mosolygott Heroman, és letérdelt, kezet csókolva a nőnek. (Közben záporoztak a maradék katonák által leadott lövések) Janice elpirulva fordult el.
- És most, ha megbocsát... -engedte el Heroman az összenyálazott kezecskét, odapattanva ősellenségéhez.
- Vége a kisded játékoknak, Dr. Ivil!
- Hahaha! -röhögött amaz sátánian.-Nem árthatsz nekem! A páncélom oratóriumból van! Még te sem törheted át!
Csatt! A doktor a ládák közé zuhant, amik mintha csak ezért lettek volna odakészitve. Heroman karbatett kézzel szemlélte művét. A lágy szellő megborzolta rakoncátlan tincseit, végigsimította előreugró, macho gorillaálkapcsát. Ám ekkor...
- Most elkaplak... Heroman! -tápászkodott fel Dr. Ivil a ládák és az oratóriumból készült páncél romjaiból, körömcsipeszt rántva.
- Ha nem tudnád, elmondom, hogy amit a kezemben tartok, nem más, mint egy predesztinátor; a benne pulzáló andezit pedig iszonyú rombolóerőt kölcsönöz neki! Csak meg kell húznom ezt a kart, és a kicsapódó transzkontinentális bakelitsugarak turbó sebességgel kirepülve még téged is képesek kiütni! Semmi mást nem kell tennem, mint meghúzni ezt a kart, és véged! Én, Dr. Ivil leszek a Világ Ura, és ebben már senki sem állíthat meg! Sokszor legyőztél, fortélyos Heroman, de ennek vége! Most és mindörökké, én vagyok a leghatalmasabb bűnöző a Földön, és senki (stb. vagy két oldalon át)...így hát most véged!
És a bakelitsugarak megindultak...
- Neeeeeee... -hallatszott altnak a hatásvadász lassítás miatt Janice Jane idegesítő szopránja.
- Haa... haa... haa... -dörmögött a Dr. Ivil féle megabassz.
- Ho-ho-ho! -mondta a Télapó, de rá most senki se figyelt.
ZAP! Heroman szenvedő arca, a tehetetlen test repülése az immáron töksötét háttér előtt, Janice szemében a könnycsepp, Dr. Ivil ocsmányan vigyorgó robotfeje... Drámai csend.
És még egyszer, ahogy a rajzfilmekben!
ZAP! Heroman szenvedő arca, a tehetetlen test repülése az immáron töksötét háttér előtt, Janice szemében a könnycsepp, Dr. Ivil ocsmányan vigyorgó robotfeje... Drámai csend.
(Rewind. Play.)
ZAP! Heroman szenvedő arca, a tehetetlen test repülése az immáron töksötét háttér előtt, Janice szemében a könnycsepp, Dr. Ivil ocsmányan vigyorgó robotfeje... Drámai csend.
Heroman kábultan tért magához, és döbbenten konstatálta, hogy egy fortyogó üst felett lóg.
- Haha! Haha! Emlékszel erre az anyagra, Heroman? Ezzel akartam elpusztítani a Világot két évvel ezelőtt! Haha! A láncaidat pedig meg se próbáld eltörni! Xiladecorból vannak, az egyetlen matériából, ami ártalmas rád! És a gyertya kilenc perc múlva elégeti a téged tartó kötelet: kilencszer akadályoztad meg ördögi terveimet! Így most percenként átkozhatod magad halálod pillanatáig, amiért ujjat húztál a bűnözőzsenivel, Dr. Ivillel! És most... (ta-dam!) magadra hagylak a barátaiddal.
Ezzel kiviharzott. Köpenye lobogott utána. Fémes nevetése messziről visszhangzott.
- Mi ez a teátrális baromság? -feddte meg a doktort hűséges segítője, név szerint Sidekick
-Mindig ezen cseszed el! Lőtted volna felbe, amíg eszméletlen volt! Most tuti kiszabadul valahogy!
Dr. Ivil szomorúan hajtotta le a fejét. Szemét happy end.
Heroman közben vadul erőlködött a xiladecor bilincs szorításában.
- Gyorsan, Heroman! -visította Janice Jane, változatlanul megkötözve. -Már alig van egy perced!
- Ugyan, nem lesz baj! -reménykedett Jerry Thorsten. -Heroman majd kitalál valamit! Ő mindig kivágja magát a bajból!
A hős ekkor csobbant bele az üstbe, és miközben testét szétmarta a trutymó, lelke egyetlen éles sikollyal átadta magát az enyészetnek.
<<<Vissza