"Invokáció: Ó, Uram, hogy lehet egy játéknak ilyen címet adni?
Evokáció: Fireball!
Invokáció: Ne sújts, Uram! Elismerem, rossz poén volt!"
--részlet az nagyhatalmú elGábriel arkangyal Válogatott Műveiből (bőrkötés, vellumpapír, korlátozott példányszám, et cetera)
Valamikor az Úr Y2K nevű évében, Hungárium földjének valamely fővárosában jelene meg először azon Pergamen, melynek címe Relikvia vala. És olvasák azt a népek és dícsérték, mondván: "Ó, Fénylő elGábriel, lásd, mit míveltenek a népek!". Mire ő: "Nem kedvemre való írás ez, mert sznobságból és az lila gőzből vétetett vala, melyet pedig az bölcsek Ajándék néven ismernek, veszek pedig helyette aszalt szilvát." És ismét szólának a népek, elszomorodván az arkangyalnak kemény beszédén: "Tenmagad vagy az sznob, te fődből száll az lila gőz, mert kevélységedben elvetéd az Ajándékot és tálentomaidat hiábavalóságra fecsérléd." elGábrielnek pedig az aszalt szilva a torkát migé szokosztya vola, és kiméne az nagy pusztába, minek neve könyváruda, hogy bűnét jóvátenné. De peches vala. És lőn nagy keserűsége az népeknek, köztük elGábriel arkangyalnak, ki az Fénylő néven ismeretes. És ez még csak a kezdet.
A könyvet persze azóta megszereztem (Halle Luja), de még mindig nem olvastam el, pedig tényleg ígéretes. És így azt sem tudom, hogy egyetértsek-e, egyetérthetek-e saját magammal, amikor ítéletet mondok huszonöt ember munkája fölött. Merthogy a végkövetkeztetés nem túl hízelgő. De ne szaladjunk a dolgok elé!
Maga az alapkönyv, mint fizikai tárgy, kimondottan profi munka. A borító esztétikus és strapabírónak tűnik, a kötés is minőségi, belül sötétbarna ténta, s a Benefícium eddigi gyakorlatától eltérően kimondottan hibamentesnek tűnő szöveg. A Nagy Magyar Szerepjátékos Tradíciónak megfelelően a borítón elől csupán a játék neve és logója (egyben a 71077345 nevű olajvállalat szimbóluma (zsebszámológép rulez)) található, hátul pedig egy nem túl meggyőző reklámszöveg arról, miért is kell megvenni ezt a könyvet. És a manapság oly divatos hangulatfestő novellatöredék.
Belül számítógéppel készített térkép (nem lehetett volna kézzel? Így drágább és rondább, mint ha megbízták volna az egyik grafikust), Nyulászi Zsolt ajánlója, tartalomjegyzék, stáblista, majd kezdődik a leglényeg: a világleírás.
Sajnos rosszul kezdődik, mert az olvasó a nézelődés ezen pontján még elég keveset tud a világról (ha nem olvasta a regényt...), éppen ezért nem köti le a történelmi kronológia felsorolása, bármennyire alapos légyen az. Pozitívum, hogy a játék grafikái a kezdetektől a legutolsó oldalig igényes, profi munkák. Eleinte meglepő, hogy pár kivétellel (főleg Vida Lászlóról beszélek) az alkotók már kész anyaghoz nyúltak (ergo neves középkori festők képeit kopírozták le és ültették át tusrajzra), később viszont - sajnos vagy nem sajnos - az ember ráébred, hogy okkal tették. Másolat, nem másolat - ennek ellenére azért szívesen nézegeti őket az ember. A tanakodó király figurája pl. kifejezetten tetszik (nem láttam én azt már valahol?).
A világleírás 140 oldalt foglal el az alapkönyvből, amelyben leírja Uerópát (nem ez a neve, de kb. ezt takarja). Van ugye Arcana királyság, ami kb. egy standard európai államot takar. A király trónol, a nemesek harcolnak és intrikálnak, a papság imádkozik, a nép meg sanyarú körülmények között robotol (érdekes, a népnek ezekben a dark játékokban mindig nagyon gyetván megy az élet). Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, folyvást dúl a színfalak mögötti árnyékháború, vannak eretnekek, akik a sötétben bújkálva terjesztik a tévtanaikat, mágusok (őket pár kivételtől eltekintve üldözik, naná, az jó darkos). A vallás meglepő módon egy monolit képződmény, élén a pápá... Hórathhal. És persze szerzetesrendek. Meg céhek. És lovagok. És rablók. És prostituáltak (ezúttal nem Ellana (Elanna? Sosem tudtam megjegyezni.) vagy Fekete Rózsa a nevük, hanem a Hárfa Leányai - de kb. ugyanaz a szerepük: ők lesznek a nagy intrikusok, akikkel el lehet játszani a végzet bűvölős asszonyát). Na igen, ez eddig szép. De még csak véletlenül sem eredeti. És innentől kezdve egyre rosszabb és rosszabb lett a kedvem. Mert hiába a részletekbe menő társadalomleírás, ha ugyanezt elolvashatom egy tetszőleges történelemkönyvben, hiába a sok apró részlet, ami megkülönbözteti Uerópát Európától, mint például a rituális mosakodás szerepe a vallásban, ha egyszer ezek szinte teljesen bagatell dolgok, amik nem hatnak a világra (pedig hathatnának! Csak a lubickolásból komplexebbnél komplexebb ősmítoszokat lehetett volna teremteni letűnt korokról és elátkozott istenekről). A készítők - alighanem ízlésbeli okokból - nem rugaszkodtak el a jól bevált alapoktól, nem tették meg azt a lépést, ami elválasztja az utánzatot az egyénitől. Tán félnek a fantasztikumtól? Meglehet, de akkor mivégre a játék? Így ugyanis annyit ér, mint a hatvanadik AD&D-klón (Trezsör Kveszt Nyóc), de többet nem.
Tovább haladva feltűnnek az ismert klisék: Kelet-Európa, vikingek, tündérek (de valahogy ők meg pont nem illenek bele ebbe a világba), arabok (freudi elírás, 76-os oldal: "A még mindig meglehetősen vagyonos dinasztiák zsoldoshadakat toboroztak , így renegát arcáni testvériségek, *arab* martalócok és négy nomád nemzetség haderejére támaszkodva..." stb, stb.), intrikáló olaszok, egyiptomiak. Említenek egy Pzusis nevű déli birodalmat, ahol a mágia uralkodik, de róluk alig tudunk meg valamit (kb. azt, hogy rabszolgákat tartanak és gonoszok - gondolom ők a babiloniak). Kár értük, talán ők nem lettek volna annyira érdektelenek. Ó, igen, kifelejtettem a kínaiakat/japánokat. Kínaiak/japánok nélkül nem játék a játék. Kár, hogy a Codex ezt nagyságrendekkel jobban csinálta.
És ennyi. Van még egy modern szabályrendszer (előnyök, hátrányok, d10) is, ami természetesen "realista", "egyenlő esélyeket ad", "nem kényszerít sablonkarakterekkel játszani" (megjegyzés: az idézetek nem a könyvből származnak, hanem az efféle rendszerekhez tartozó gondolatmenetből), ami képzettségalapú és szintekre bontott, de a karakter magvát a társadalmi helyzet/neveltetés/rend adja. Ez jó ötlet, ráadásul a rendek kidolgozottak és itt-ott még érdekesek is. A világhoz képest.
Találunk még tárgylistát, fegyvereket, vérteket, pár gyakori/érdekes betegséget, mágiarendszert, de ezekre már nem volt energiám és kedvem sem nagyon.
És végül a szigorú, de igazságtalan verdikt: nem tudom, mit gondoljak erről a könyvről. Amikor először hallottam róla, akkor nagyon érdekesnek tűnt, első beleolvasáskor már csak becsületes iparosmunkának, alaposabban áttanulmányozva pedig egy teljesen átlagos szerepjátéknak. És lehet, hogy a Relikvia elolvasása után meglátom azt a bizonyos valamit, ami a játékot megmenti a középszerűségtől, és hangulatot ad neki a korrekt és alapos társadalomelemzés mellé, de az alapkönyv önmagában csak akkor ér 3690 Forintot, ha az ember megelégszik egy teljesen átlagos középkorias világgal, esetleg gyűjti a magyar fejlesztésű játékokat. Én az utóbbi kategóriába tartozom.
elGabor
Utómegjegyzés: ezt a gyűlölettől fröcsögő, gonosz nyelvű és igazságtalan iszonyatot a játék beszerzése után két héttel írtam. Azóta eltelt pár hét (hónap), de sajnos valahogy nem volt kedvem tovább tanulmányozni. Ami azért jelez valamit.
<<<Vissza