Final Fantasy VII: Advent Children | Erakhan

Final Fantasy VII: Advent Children

Ha gondolataim kicsit visszakalandoznak pár év messzeségbe, beleborzongok, hogy mennyi időt töltöttem el a FF széria különböző tagjainak társaságában... Konzolom nem volt ugyan soha (PC párti vagyok, amúgy is), de a SNES emulátort pár éve bizony, rengetegszer futtattam. Többnyire Chrono Trigger, Final Fantasy 4, 5, 6 (ez utóbbit háromszor is végigtoltam) ment, azon japán RPG-k, melyekről meglehetősen megosztott vélemények születtek a szerepjátékos táborokon belül. Semleges vélemény nincs: vagy szereted (olykor már-már fanatikus imádattal rajongasz érte), vagy nem bírod. De ez minden japán holmira igaz, gondoljunk csak az animékre! Mindenesetre, kis hazájában irdatlan népszerűségnek örvend a Final, aminek köszönhetően a készítői igyekeztek időnként elszakadni a konzoltól, és más irányba is tapogatózni, ahol pénzt szaglásznak.

Ezek a próbálkozások többnyire kudarcot vallottak, szerény véleményem szerint. Ugyan PC-n megjelent a hetedik és a nyolcadik rész (ez utóbbi mai napig egyik kedvenc játékom), de mivel messze nem hoztak annyi hasznot, mint PS-en, ezért abba is hagyták. Sőt, a Sony remek üzletpolitikája kb. olyan kegyes a PC-sekhez, hogy a Microsoft elbújhat mellettük az Xbox-szal. Gates bátyóék legalább a Halot, Fablet kidobják PC-re (igaz, Mortal Kombatot azóta sem láttunk, de ez megint más téma).

A FF megpróbálta meghódítani a TV-képernyőt, két anime-sorozat keretében is, de az olyan divatos sorozatokkal messze nem értek fel, mint az NGE. A legnagyobb csalódás mégis a mozifilm volt. Erről nem akarok sokat regélni, valamelyik régebbi CU-ban sokan és helyesen kifejtették a véleményüket. Gyakorlatilag kaptunk egy hosszú CG demót, aminek címén kívül semmi köze nem volt a FF-hez, de még ha el is vonatkoztatjuk a híres-neves sorozattól, akkor is katasztrofálisra sikerült. A témát úgy tűnt, le is zárták örökre.

Még tavaly ősszel történt, hogy egy barátom útmutatása nyomán találtam rá először az első hírekre, melyek az AC-ről szóltak. Kellemes csalódás ért: ismét CG film készül, ami ráadásul a hetedik rész folytatása. Hoppá. Köztudott, hogy egyik FF-nek sem volt soha, semmi köze a másikhoz, ez a folytatásosdi most kezdett divatba jönni (lásd még: FFX-2). Persze, ott bujkált bennem az ördög, hogy az amúgy zseniális, minden idők legjobbjának tartott hetedik Végső Fantáziájának folytatását hátha sikerül alaposan elcseszniük...


Azóta sok minden más történt, sikerült alaposan megfeledkeznem az AC-ről, míg egy meleg, őszi délutánon (legalább is, mostanában ilyenek az őszi délutánok) egyik haverom nem szólt, hogy meg vagyon neki. Hogy honnan, miként, azt ne firtassuk (én sem firtattam, csak sejtem), és hogy hogyan került hozzám DVD-n, magyar felirattal, az is maradjon titok, rendben? Majd ha bizalmasabb viszonyba kerülünk, elmondom :).

Amint rátenyereltem a play gombra, és elkezdődött, kénytelen voltam rögtön egy füttyentéssel kifejezni elismerésemet a Square-Enix grafikusai felé. Egy dologhoz ugyanis kétségkívül továbbra is értenek: a látvány első osztályú. Később még fejtegetni fogom a témát, térjünk rá inkább magára a történetre.


A film ott kezdődik, ahol a játék véget ért. Két évvel később, Midgard romjain Red XIII, a nagydarab, vörös, macskaszerű lény megtekinti társaival, hogy milyen szépen benőtte a moha és a dzsindzsás (de szép szó is ez :)) a környéket. Ennek persze, sok szerepe nem lesz a későbbiek szempontjából, de annak, aki látta az FF7 végét, biztos jól esik :).

A tényleges történet ennél sokkal többről szól. Az előzményekről, és a közben történt eseményekről egy kis átkötő jelenet közben számol be Marlene, mintha mesét mondana. Sephiroth pusztulása után az Életfolyam megpróbálta kiírtani JENOVA minden maradványát a bolygóról. Ennek eredményeképpen jött létre a geostigma nevű betegség, ami azokat sújtja, kik magukban hordozzák JENOVA génjeit.

A Shinra ügynökei (Turks) épp az északi krátert derítik fel, hátha megtalálják JENOVA maradványait, mikor valakik megtámadják őket. Cloud hasonlóképpen jár, mikor Midgard környékén kutat valami után, félrevonulva a világtól: két motoros esik neki, akiket egy harmadik, Kadaj nevű fazon irányít, majd a csata hevében ok nélkül eltűnnek. Ezután a Shinra keresi fel Cloudot, mondván szükségük van rá. Kiderül, hogy Rufus túlélte a Mako Cannon felrobbanását, és szeretné visszafizetni a világnak okozott károkat.

Cloud azonban nem megy bele a játékba, túlságosan erősen él még benne Aerith elvesztése feletti bánata. Mikor azonban Kadajék alaposan helybenhagyják Tifát, és elrabolják Marlene-t, a matériákat, és a geostigmás árvákat, akikkel Cloud élt, magányos farkasként útra kél, hogy lerendezze az ügyet egyszer és mindenkorra. Ám hamar kiderül, hogy ez a stílus nem célravezető, szüksége van mások segítségére, bármennyire is ódzkodik magának bevallani.


A főszereplő természetesen Cloud, aki meglehetősen depressziós állapotban van, amióta Sephiroth megölte Aerith-t. Úgy érzi, hogy Aerith emiatt haragszik rá, holott tulajdonképpen ő az egyetlen, aki nem tud magának megbocsátani. Tovább nehezíti helyzetét, hogy őt anno JENOVA génjeiből klónozták, így természetesen geostigmás.

Régi barátnője, Tifa lesz az, aki folyton próbálja lelkesíteni, látszólag mindhiába. Rajta kívül az összes többi kedvelt szereplő feltűnik, akiket irányíthattunk a játékban. Apró változások történtek: Barret gépágyúja durvább lett, Cait Sith most már Red XIII hátán lovagol, Yuffie átöltözött, Vincent és Cid ellenben nem sokat változott. Sajnos rájuk átlagosan két mondatnál többet nem mondanak, inkább harcolnak, és szinte egyszerre tűnnek fel a film közepén. Vincent mindenesetre nagyon cool lett :).

Aerith miatt sokan bánkódtak, hogy miért nem lehetett megmenteni a játékban Sephiroth gyilkos pengéjétől (melynek neve Masamune, hátha hallottad már e nevet). No, feltámadni ezúttal sem fog, helyette inkább a túlvilágról segít, hol látomások, hol valami apró csoda képében.

Amin meglepődtem, az a két Turk, Reno és Rude volt. Sokszor feltűnnek, sokszor harcolnak, és sokszor is pofáznak. Tökkelütöttségük, lazaságuk nem ismer határokat, már a könnyem is kifolyt, olyanokat röhögtem a hülyeségeiken. Eszméletlen nagy egyéniségek lettek, no comment. Már csak értük is érdemes lenne megnézni a filmet :). A geostigmás Rufus kevésbé szórakoztató, ellenben folyton félrevezeti Kadaj-t JENOVA maradványait illetően.

Az új főgonosz Kadaj lesz, aki két névtelen emberével dolgozik. Mindhárman fehér hajúak, feszes bőrruciban nyomulnak, és egyforma motoruk van. Nos, ő volt az, aki a legkevésbé tetszett. Kifejezetten irritáló, sablonos, lányos jellegű, széparcú rosszfiú lett (ez amúgy gyakori jelenség japánoknál). A célja több, mint meglepő: szeretné megszerezni JENOVA maradványait, hogy Sephiroth újjászülethessen, a geostigmásokat pedig afféle übermenscheknek tartja, akikkel szeretne felemelkedni.


A történet tehát folydogálni fog a maga medrében. Szerencsére az FF7 ismerete nélkül is megérthető, nem kell végigjátszani a játékot ahhoz, hogy ne bambán, értetlenül meredjünk a feliratra. Túl sok csavarra ne számítsunk, inkább meglepetésekre, jópofa deus ex machinákra. Pár dolog értelme később fog csak leesni, akkor fogjuk majd megérteni. Hál' isten nincsenek akkora baromságok, mint a Harc Szellemében, amiket nyakatekert, értelmetlen módon próbálnak kimagyarázni, miért is úgy történt. Jó érzésű emberek azt hiszem, megjegyezték, mikor a film végén sz@rakodtak a lelkekkel a Gaia-nál, Cid meg mindig újabb meg újabb megoldásokkal állt elő, mikor egyre rosszabb lett a helyzet. Legalábbis valami ilyesmire emlékszem, az annyira nem maradt meg bennem... No mindegy, a lényeg, hogy ilyen ezúttal nincs. Vagy csak nem emlékszem rá :)?


Térjünk vissza a látvány témára! A film tele van harcokkal. De még milyen harcokkal! Villámgyors, dinamikus ütésváltások, lélegzet-állítóan szép és mozgalmas jelenetek követik egymást, az ember pedig egyik ámulatból a másikba esik. A manga jelleg koreográfia terén is megmutatkozik: számtalan képtelen, hihetetlen mozdulattal találjuk magunkat szembe. Aki azonban a hihetetlen magas ugrásokon, lehetetlen mozdulatokon megütközik, akinek már a Mátrix jelenetei is megfeküdték a gyomrát, az inkább ne is nézze meg. Mellesleg a filmművészetben annyira divatossá vált mátrixos lassítást az AC-ben is többször bevetik. Kellő feszültséget teremt, mégsem töri meg jelenetek folyamatosságát.

Az extravagancia még más téren is megmutatkozik. A legjobb példa Cloud kardja, ami tulajdonképpen hat kardból van összerakva, és időnként még harc közben is kénye-kedve szerint rakosgatta össze, vagy szedi ki belőle valamely kívánatos darabot (először láthatjuk Cloudot két karddal harcolni). Kadaj kétélű katanája már fel sem tűnik ezek után... A motoros jelenetek hasonló durvulásokkal telítettek. Egyfelől, hatalmas motorokkal nyomulnak, másfelől, sokat ugratnak, csúsznak velük, még a plafonon is :).

Az AC alkotói megpróbálták visszaadni mindazt, amit a játékban láttál, és ez többnyire jól is sikerült. Láthatsz limit breakeket (ezek a speckó támadások), egy kevés mágiát (de azt nagyon keveseltem), és a kedvenc jelenetemben, Kadajék Shinra-emlékmű bontó akciójánál még Bahamutot is megidézik. Szegény Bahamut az utóbbi időkben elkezdte elveszíteni a sárkány jellegét (lásd még: FFX), elsőre itt is szoknom kellett az új külsőt, de vele folytatott harc mindenért kárpótol. Különösen az teszi poénossá, hogy Bahamut folyamatosan száll fölfelé, a végén pedig már száz méteres magasságban ugrálnak az épületek acélgerendái között. Szörnyekből rajta kívül csak egy fajta lesz, amikből Kadajék idézgetnek meg előszerettél pár példányt. A végső csatában pedig visszatér egy kedves ismerős is. Azt hiszem, mindenki tudja, kiről beszélek...


A fenti áradozások ellenére pár dolog továbbra is böki a csőrömet. Az egyik, hogy rövid a film. A másfél óra ugyan egészséges hossz lenne egy hétköznapi filmnél, de egy ilyen monumentális játék folytatásának, mint az FF7, kevés. Kevés a párbeszéd, és nem sokat villogtatják a szereplők jellemét. Ugyan mindenki, aki szerepelt a játékban, megtartotta egyéniségét, és jellegét, de nem sokat csillogtathattak meg jellemükből. Tisztelet a kivételnek (mint Vincent, ő sokat beszél a többiekhez képest).

A történetben igazából nincs semmi nagy durranás, mint huszonöt más japán játéké vagy animé-é. Végtére is rendben van, jól tovább viszi az FF7 történetét, de egetrengető, bonyolult sztorit ne várjatok. A végső megoldás sem egészen tetszett, túlságosan is happy end lett, és jóra fordult minden, de ezen könnyen dűlőre tértem.

Végére még szeretném dicsérni a kiváló aláfestő zenét! Kiváló teljesítmény, ahogy a játékokban, úgy itt is jobbnál-jobb számokkal növelik a hangulatot a tetőfokára. Sok az újrafeldolgozás, de egytől egyig remekművek. Poén gyanánt a játék győzelmi indulója is feltűnik, mikor az izomagyú gyerek mobilja megcsörren. A végső harc alatti fergeteges muzsika bármelyik szimfó-metál bandának büszkeségére válna: a kórusok, a torzított gitár, mind-mind visszaadják a küzdelem sötétségét, lendületét, elkeseredettségét. Nyugodtan kijelenthetem: tökéletes látványossághoz tökéletes zenei aláfestés társul.

A kis ördög tehát hiába dolgozott bennem: a legendás hetedik rész kiváló, ha nem is tökéletes folytatást kapott. Minden gratulációm a Square-Enix koponyáinak, szeretnék hasonlót látni minél előbb a Final Fantasy 8-ból is, Lagunáékkel a főszerepben :).

Egy kérdés maradt már csak: van-e esély arra, hogy valaha magyar moziban láthatjuk? Nos, szvsz annyi, mint bármely anime esetén: semmi. Így hát forduljatok underground körökhöz, ha esetleg nem érzitek teljesnek FF gyűjteményeteket az Advent Children nélkül, vagy csak kíváncsiak vagytok egy remek CG filmre. Élménynek élmény, nekem elhiheted.


Erakhan

erakhan#kukac#freemail_pont_hu




Automatikus keresés a CU Keresővel korábbi cikkekre az alábbi kifejezésekkel:

- [ Final Fantasy VII: Advent Children ]

- [ Erakhan ] korábbi cikkei

- [ filmkritika ] - típus szerinti keresés

- [ film ] - kulcsszavas keresés (bármely előfordulásra)



[ lap tetejére ] / [ bevezető ] [ tartalom ] [ novellák ] [ kritikák ] [ ismertetők ] [ rpg ] [ miegyéb ] [ lebelezés ]

Copyright ©2004-2005 Petrus & CU-Team