4-7játékos részére,
10 éves kortól,
játékidő: kb. 45 perc

Egy távoli királyság földjén időtlen idők óta csatáznak a viszálykodó hadurak; ám most, hogy a király gyenge, a hadurak a trónjára törnek, és döntő ütközet ideje elérkezett. A hadurak összegyűjtik sokszínű seregeiket: pajzsuk árnyékában törpék, élőhalottak, orkok gyűlekeznek, goblinok önveszélyes harci gépezeteikkel, meg persze válogatott gyilkosok és gazemberek a világ minden sarkából. A hadurak koronát és dicsőséget akarnak: harcosaik csak aranyat és rumot.

A játék központi figurája a kancellár. Minden fordulóban másik játékos veszi át a kancellár szerepét. A kancellár osztja szét paklikra a kártyákat, majd a többi játékos közül kijelöli favoritját: annyi pontot kap majd, mint favoritja. A játékosoknak jól meg kell jegyezniük, miféle kártyák kerültek az egyes paklikba, mivel ezekből a paklikból toborozzák majd seregeiket. A toborzást követő harc során a játékosok győzelmi pontokat gyűjtenek. A játék több fordulón át tart, és a játékosok minden fordulóban új seregeket állítanak fel.

Tartalom

80 harcoskártya

• 13 élőhalott (7 2-es, 4 6-os és 2 vezér)
• 13 ork (7 2-es, 4 6-os és 2 vezér)
• 13 barbár (7 2-es, 4 6-os és 2 vezér)
• 13 törpe (7 2-es, 4 6-os és 2 vezér)
• 24 zsoldos
  • 8 goblin (1-es)
  • 6 óriás (10-es)
  • 4 troll (5-ös)
  • 1 goblin légijármű (4-es)
  • 4 goblin csatagép (9-es)
  • 1 goblin kommandó
• 4 kém (1-től 4-ig sorszámozva)
  

30 különleges kártya

14 toborzás (játékosonként 2)

14 dezertálás

1 toborzás kezdete

1 összefoglaló kártya

7 fogaskerék és 7 pontjelző

1 kancellár

játékszabály

A kancellár

A játék több fordulóból áll, és minden fordulóban ki jel jelölni egy kancellárt. A kancellár a harcoskártyákból meghatározott számú paklit alakít ki. A kancellár nem játszhat ki toborzást és dezertálást. Az első fordulóban véletlen segítségével kell eldönteni, ki lesz a kancellár; a további fordulók során mindig az előző kancellár baloldali szomszédja lesz az új kancellár.

A játékmenet

Minden forduló két fázisból áll: toborzásból és harcból. Az első fázis során a játékosok kiválasztják harcosaikat, a másodikban pedig csatába küldik őket.

Toborzás

Minden játékos megkapja a saját színének megfelelő 2 toborzást, valamint 1 (6-7 játékos esetén) vagy 2 (4-5 játékos esetén) dezertálást.

A kancellár összekeveri a 80 harcoskártyát, majd nagyjából középtájra közéjük rakja a toborzás kezdetét.

Ezután szép lassan képpel felfelé elkezdi kör alakban lerakosgatni a kártyákat. A játékosok számától függően 9-14 paklit kell kialakítania: először mindegyiket megkezdi egy lappal, majd sorra mindegyikre rárak még egy lapot, és így tovább. A paklik száma a játékosok számától függ (beleértve magát a kancellárt is):

• 4 játékos esetén 9 pakli
• 5 játékos esetén 11 pakli
• 6 játékos esetén 13 pakli
• 7 játékos esetén 14 pakli

Azután, hogy a kancellár lerakta a kezéből az utolsó harcoskártyát, a játékosok már nem játszhatnak ki dezertálást. A fel nem használt dezertálások erre a fordulóra elvesznek. Ha azonban egy játékosnál van toborzás, azt még kijátszhatja.

Miután minden harcos és toborzás a paklikra került, a kancellár a többi játékos közül megnevez egyet: az lesz az ő favoritja. A kancellár ebben a fordulóban annyi pontot kap, amennyit favoritja.

Ezután a kancellár egymás után kezébe veszi a paklikat, és alulról felfelé haladva sorra lerakja a kártyákat; ha közben toborzást vagy dezertálást talál, végrehajtja azokat.

• Dezertálás: A kártya a pakliban alatta lévő harcoskártyára hat: azt kártyát el kell távolítani a pakliból. Ezután a játékos visszakapja dezertálását. Toborzás nem semlegesíthető dezertálással: ha a dezertálás egy toborzáson van, a dezertálás a toborzás alatti kártyára hat. A dezertáláson lévő másik dezertálásnak nincs semmi hatása.
• Toborzás: Az egész paklit az a játékos kapja meg, aki először rakta rá a paklira toborzását. A kancellár, miután a pakliból kivette a dezertálásokat és a "dezertált" kártyákat, átadja a pakliban maradt összes harcoskártyát annak a játékosnak, aki először rakta rá a paklira saját toborzását. Az esetlegesen a pakliban lévő többi toborzásnak nincs semmiféle hatása, azok visszakerülnek tulajdonosaikhoz.

Ha egy pakliban nincsen toborzás, az egész paklit félre kell tenni erre a fordulóra.

Miután mindenki megkapta a neki járó kártyákat, a kancellár felteszi a kérdést, hogy kinél van az 1. kém. A játékosnak, akinél a kérdezett kártya van, jelentkeznie kell. Ő bármelyik másik játékostól elkérhet egy pontosan megnevezett kártyát ("Pali, adj nekem egy 6-os orkot!"). Ha a megnevezett játékosnál van az adott kártyából, át kell adnia egyet az 1. kém-es játékosnak. Ha viszont nincs, nos, az ügyetlen kém így járt... Hasonlóképpen kell eljárni a 2., 3. és 4. kém esetében is. Az a kártyát, amelyet kém miatt már egyszer át kellett adni egy másik játékosnak, nem lehet egy másik kém segítségével újfent megszerezni. Használat után a kémeket félre kell tenni.

Megjegyzés: A játékosoknak kártyáikat a kezükben kell tartaniuk, így láthatják egymás kártyáinak hátoldalát - s így láthatják azt, milyen fajtájú kártyák vannak a többieknél.

A kémek "munkájának" befejeztével minden játékosnak, akinek 2 vagy több óriás van a kezében, le kell raknia összes óriását. Az óriások ugyanis annyira nem bírják egymás pofáját, hogy nem hajlandóak ugyanabban a seregben harcolni: inkább pépesre püfölik egymást.

A harc

Végre eljött a várva várt pillanat: kezdődik a kézitusa!

A harc négy egymás utáni fázisra oszlik. A játékosok minden fázisban - csatában - harcba küldik seregük egy részét: mindig az egyazon fajtához tartozó harcosaikat.

A csata szabályai a következők:

A kancellár megnevezi azt a fajt (ork, barbár, törpe, élőholt), amelynek katonai az első csatában megverekednek egymással. A játékosoknak az összes, az adott fajtához tartozó harcosukat csatába kell küldeniük: képpel lefelé lerakják maguk elé az asztalra, hogy a többiek láthassák, mennyi harcosuk van - de azt nem, hogy pontosan milyenek.

Az első csatában a kancellár balján ülő játékosnak kell először eldöntenie, milyen zsoldosokat (goblinokat, trollokat, óriást, stb.) játszik ki. A kiválasztott zsoldosait - szintúgy képpel lefelé - lerakja az adott fajú harcosai mellé. Ezután az ő balján ülő játékos rakhat le zsoldosokat, majd az ő szomszédja, és így tovább, amíg minden játékos egyszer sorra nem került.

A második csatában az a játékos rakhat le először zsoldosokat, aki kettővel balrább ül a kancellártól; a harmadik csatában az ő baloldali szomszédja kezd, a negyedikben pedig ez utóbbi játékosé (4 játékos esetén - hiszen a kancellárnak nincs serege - ez a játékos azonos azzal, aki az első csatánál először rakhatott le zsoldosokat).

Miután minden játékos végzett a kártyák lerakásával, de még azelőtt, hogy felfordítanák azokat, a játékos, akinél a goblin kommandó van, eldönti, hogy használja azt vagy sem. Ha igen, kijelöl egy, a csatához kikészített kártyát (melynek csupán a hátát látja, ugyebár); mindkét lap erre a fordulóra kikerül a játékból.

Most a játékosok egyszerre felfordítják lerakott kártyáikat, és összesítik seregeik erejét.

A vezérek megduplázzák saját fajtájuk harcosainak erejét (természetesen a zsoldosokét nem). Ha azonban egy seregben két vezér is van, az egész sereg ereje 0 lesz - a két vezér vetélkedése teljesen lefoglalja az egész sereget, nem érnek rá csatázgatni holmi ellenfelekkel...

A goblin csatagép ereje 9, de csak akkor, ha van hozzá legalább egy goblin, aki kezelje. Egy goblin csak egy csatagépet tud kezelni, így több csatagép esetén megfelelő számú goblin szükségeltetik. A kezelő nélküli csatagép ereje 0.

A kártyák felfedése és a seregek erejének kiszámítása után a játékos, akinél a goblin légijármű van, eldöntheti, hogy felhasználja-e azt vagy sem. Ha igen, akkor azt lerakja a kezéből az asztalra. A légijármű lerakásakor a játékosnak a kezéből még le kell raknia egy vagy több goblint is. A légijármű ereje 4, plusz annyi, ahány goblin ül rajta; a személyzet nélküli légijármű ereje 0. Megjegyzés: Egy goblin vagy csatagépet kezel, vagy a légijárművön ül, de a kettőt egyszerre nem teheti. Továbbá a légijárművel együtt lerakott goblinok a légijárműn is maradnak, nem "irányíthatóak át" csatagépek kezelésére. A légijármű túl törékeny, így nem bírja el a csatagépet.

A játékos, akinek a serege a legerősebb:

• az első és a negyedik csatában 2,
• a második és a harmadik csatában 1 győzelmi pontot kap.

Egyenlőség esetén mind megkapják a 2, illetve 1 győzelmi pontot.

A kancellár annyi győzelmi pontot kap, mint favoritja.

A játékosok kapott győzelmi pontjaikat saját fogaskerekükön jelzik; először a jelzőt az üres oldalával helyezik a megfelelő fogak közé, majd, 10 pont fölött, a jelzőt a "+10"-es oldalára kell fordítani.

A csaták után a kijátszott kártyákat félre kell tenni, és kezdődhet az új csata.

A negyedik csata után (miután már mind a négy faj laposra vert és veretett) a forduló véget ér. A játékosok visszakapják toborzásaikat és dezertálásaikat. A kancellár baloldali szomszédja lesz az új kancellár, és máris kezdődhet az új forduló.

A játék vége

A játék azzal a fordulóval ér véget, amelyben egy vagy több játékos elér vagy meghalad egy bizonyos pontszámot, ami:

• 4 vagy 5 játékos esetén 8,
• 6 játékos esetén 7,
• 7 játékos esetén 6 pont.

Az a játékos nyer, akinek a legtöbb pontja van.

Egyenlőség esetén közülük az a játékos nyer, aki utoljára nyert csatát