|
2-5 játékos részére,
A 17. századi Hamburg! Erős falak védik a harmincéves háború pusztításától. A protestáns menekülteknek köszönhetően Németföld legnagyobb, leggazdagabb városa; a templomtornyok és hajóárbocok sokasága már messzirők hirdeti ezt. A játékosok gazdag hamburgi kereskedőcsaládokat irányítanak. Üzemeikben sört, cukrot, posztót állítanak elő, majd hajóikkal külhoni piacokra viszik ezeket. Egyaránt küzdenek a legjobb házhelyek és a legjobb horgonyzóhelyek megszerzéséért; ám legfőképpen a templomoknak nyújtott adományok terén vetélkednek, mert nem a pénz, nem az áru az, ami igazán számít, hanem a hírnév. A Civitas Hamburgum 2-5 játékos számára készült stratégiai játék, amelyben nincs a szerencsének semmi szerepe: nincsenek se kockák, se kártyák. A játékosok akcióikat a rota segítségével választják ki. A játéktábla másik oldalán Londonium (London) városa található - a két városban eltérő stratégiákra nyílik lehetőség. Az alábbiakban először egy rövid bemutató olvasható, hogy
példák segítségével mutathassuk be a játékot.
Rövid bevezetőAz alábbiakban egy játék első 6 fordulóját találjátok, megkönnyítendő a játékszabály megértését. Előkészületek
Minden játékos megkapja hajóit, korongjait, kap
1-1 árut, egy fát és egy téglát, valamint pénzét.
![]() Első forduló
![]() Második forduló
Vörös jelzőjét egy mezővel előrébb mozgatja, az alsó kereskedésre, és eladja 2 sörét 200 tallérért. Kék két mezőt lép előre, a sörre, és elvesz a bankból 1 sört.
Harmadik forduló
Zöld a kereskedést választja, vásárolva 2 téglát és 1 fát 100 tallérért. A játékosok előtt most ez található:
![]() Negyedik forduló
![]() Ötödik forduló
Kék kereskedést választ,
és mert 4 mezőt lép hasábjával a rotán,
veszít 1 hírnévpontot. 260 tallérért vásárol
3 fát és 3 téglát. Zöld a sört
választja, és kap 2 sört.
Hatodik forduló
Zöld kereskedést választ,
elad 3 sört, darabját 90 tallérért, valamint
1 cukrot 100 tallérért, tehát összesen 370
tallért kap a bankból.
Ezzel a példa véget is ért.
A játéktábla![]() TartozékokA bankban
ElőkészületekMindenki választ magának egy színt, és elveszi az ahhoz tartozó polgárokat, hajókat és jelzőket (korongokat, hengert és hasábot). Emellett mindenki kap:
Mindenki egy hajóját lerakja a 3-as horgonyzóhelyre, hasábját
pedig a rota középső mezőjére.
A templomtáblázat minden
mezőjére rakni kell egy templomot. Az ártáblázat első
oszlopába le kell rakni 1-1 sört, cukrot és posztót,
így minden áru ára jelenleg 100 font lesz.
![]() Minden templomhoz tartozik 5 adománylapka, ezeket a
megfelelő adománymezőkre kell tenni. Mindig alulra kerül
a polgáros, a házas, a hajós és az adományos lapka, a
tetejükre pedig az 5 hírnévpontos lapka. A lapkákat képpel
felfelé kell lerakni úgy, hogy templomos oldalul nézzen
lefelé.
![]()
A többi árut, építőanyagot és a pénzt a játéktábla mellé kell készíteni.
Fontos, hogy a játék során a játékosok végig úgy tartják
áruikat, építőanyagaikat és pénzüket, hogy azt a többiek mindig
jól láthassák. A játékosok nem kereskedhetnek egymással,
kölcsönt sem nyújthatnak egymásnak.
A játék célja és a játék végeA játék célja Minden játékos arra törekszik, hogy adományok révén a lehető legtöbb hírnévpontot gyűjtse össze. A játékosok építőanyag (tégla, fa, harang) és pénz adományozásával segítik a hat templom megépítését, és cserébe adománylapkákat kapnak. Hogy pénzhez jussanak, a játékosok árukat termelnek és azokat eladják a banknak. Ebből a pénzből vásárolnak építőanyagot, amely egy részét eladományozzák, más részéből pedig házakat és hajókat építtetnek. Egyes épületek a termelés volumenét növelik, mások másféle előnyöket biztosítanak. A hajók a külhoni piacokon történő eladást teszik lehetővé, márpedig az ottani árak jóval magasabbak a bank árainál. Aki elsőként segíti adománnyal egy templom
építését, mindig 5 hírnévpontot kap. A későbbi
adományozok választhatnak a templom másik négy
adománylapkája közül, és változó, hogy ezek hány
hírnévpontot érnek: befolyásolják a hajók, a
házak, az adományok száma. Minden templom az
ötödik adomány után épül fel, és a templom
befejezője bónuszpontokat kap.
A játék vége A játék azonnal véget ér, amint felépül a
hatodik templom. Ekkor a még nem kiértékelt
adománylapkákat ki kell értékelni; továbbá
minden árut és építőanyagot el kell adni a
banknak, darabját 50 tallérért. Ezután mindenki
hírnévpontokat vásárolhat, 100 tallért fizetve
minden pontért. Az a játékos győz, akinek a
legtöbb pontja van; egyenlőség esetén az
érintettek közül az győz, akinek több pénze
maradt.
A játék menete
Amikor valakire először kerül a sor, szabadon
eldöntheti, hogy a rota melyik mezőjére rakja
jelzőjét. Később azonban legfeljebb 3
mezőt léphet jelzőjével, valamint még annyit,
amennyi hírnévpontot fizet. Ha a játékos
hírnévponttal fizet, jelzőjét ennyi mezővel
mozgatja visszafelé a pontsávon; azonban senkinek
sem lehet 0-nál kevesebb hírnévpontja. A
jelzővel mindenképp lépni kell, ha tehát
valaki ugyanazt az akciót szeretné végrehajtani,
mint amit ezt megelőzőleg végrehajtott, 8 mezőt
kell lépnie, vagyis 5 hírnévpontot kell fizetnie.
AkciókA rotán nyolc akciómező van, ebből három
árutermelésre (sör, cukor, posztó), kettő (ugyanolyan)
kereskedésre, három pedig építkezésre (dokkok, templom,
céhház) szolgál.
Sör (Bier, Beer), cukor (Zucker, Sugar), posztó (Tuch, Cloth) Minden játékos, amikor a termelést választja,
minden árufajtából képes 1 kocka termelésére;
ezenfelül minden megfelelő épület (sörfőzde,
cukorfinomító, takácsműhely) plusz 1 kockát
jelent. A termelésnek nincs költsége, és a
játékos a bankból kapja meg az árukockákat.
Kerekedés (Kontor, Trade) Ezt az akciót választva a játékos vagy elad árukat, vagy építőanyagot vásárol a bankból. Egyazon akción belül nem lehet árut eladni és építőanyagot vásárolni. A) Áruk eladása: A játékos hajói segítségével külhonban eladhatja áruit (sörét, cukrát, posztóját). Minden hajóra csak egyféle áru rakható; hogy pontosan mennyi áru rakható egy hajóra, azt a horgonyzóhely szabja meg. A 3-as horgonyzóhelyen lévő hajóra legfeljebb 3 (ugyanolyan) áru hajózható be; a 2-esnél lévő hajóra legfeljebb 2, míg az 1-es horgonyzóhelyen lévő hajóra legfeljebb 1. Az áruk ára a játéktábla bal alsó sarkán lévő ártáblázatról olvasható le. Ha a játékos nem tudja összes áruját behajózni, de megmaradt áruiból is szeretne eladni, megteheti, de minden így eladott árukockáért csak 30 tallért kap. Az eladott árukockák visszakerülnek a bankba, és onnét a játékos megkapja ellenértéküket. Az eladás nem befolyásolja az árakat, sem a hajók helyzetét.
A hajók most éppen így horgonyoznak a kikötőben:
![]() A játékos egyik hajója segítségével eladhatja a 3 sört, a másik segítségével pedig eladhat 1 cukrot. A sör ára jelenleg 70 tallér, a cukoré 80, így a játékos 3 x 70 + 1 x 80 = 290 tallért kap. Marad 1 cukra, amit eladhat a banknak 30 tallérért.
A játékos dönti el, hogy pontosan milyen építőanyagokat vásárol, egy kivétellel: egy játékosnál sosem lehet egynél több harang. A bank készlete elméletileg végtelen: ha kifogyna, például a pontsávon, a korongokkal jelezhető, hogy ki mennyit vásárolt. Példa: 2 fáért, 2 tégláért és 1
harangért - tehát 5 építőanyagért - 200 tallért kell
fizetni.
Dokkok (Werft, Dockyard) A játékos ezzel az akcióval építhet új hajókat. Minden új hajóért 1 fát kell befizetnie a bankba. Az új hajók a 3-as horgonyzóhelyre kerülnek. Három horgonyzóhely van a játékban, és mindegyiknél legfeljebb annyi hajó lehet, ahányan vannak összesen a játékosok. Ha a 3-as horgonyzóhely teli van (a játék így kezdődik!), és új hajó kerülne ide, az összes hajó helyzete megváltozik:
Példa: Négyen játszanak, a hajók helyzete:
![]() ![]() Templom (Kirche, Church) Az akció két lépésben hajtódik végre. <ő>1. Adományok: A játékos építőanyagok és pénz adományozásával segítheti egy általa megjelölt templom építését. Az akció során a játékos ennek a templomnak az építését több adománnyal is támogathatja.
Most a sárga játékos támogatja az építkezést,
méghozzá mindjárt két adománnyal (3. és 4.). Ehhez 2
téglát, 2 fát és 60 tallért kell a bankba befizetnie,
utána pedig rárakja két korongját az oszlop tetejére.
Példa: A zöld játékosnak öt háza van. Jelzőjét
a templom mezőjére rakja a rotán, és adománnyal támogatja
a Sz. Miklós-templom munkálatait. Ez a templom eddig 3
adományhoz jutott. A zöld játékos a 4. adományért bead
1 téglát, 1 fát és 40 tallért, majd az 5. adomány miatt
1 téglát, 1 fát, 1 harangot, valamint 50 tallért (5
háza miatt). Ezután visszaadja a sárga és a vörös
játékosnak korongjaikat, elveszi a templomtáblázatról
a legfelső templomot, lerakva azt a Sz. Miklós-templom
helyére.
Minthogy ez az első felépült templom, a zöld
játékos kap 8 hírnévpontot. Végül a templomtáblázatra
a most elvett templom helyére lerakja egy korongját annak
jelölésére, hogy ő templomépítő.
2. Adománylapkák kiértékelése: A játékos dönthet úgy (akár tett most adományt, akár nem), hogy kiérték valamennyit eddig megszerzett adománylapkái közül. Ötféle adománylapka van, és minden templomhoz tartozik egy mindegyikből. A példában a (vörös) Sz. Mihály-templom lapkáit használjuk.
Fontos: A templom akciójának végén a játékos előtt minden fajtából legfeljebb egy kiértékeletlen adománylapka lehet. Ha egy fajtából két adománylapkája van, a játékosnak legalább az egyiket ki kell értékelnie. Példa: A sárga játékos két adományt
tett a Sz. Mihály-templomnak, és elveszi annak két
adománylapkáját. Miután ez megtörtént, az alábbi
adománylapkák vannak előtte:
![]() De a többi, még kiértékeletlen adománylapkáját is kiértékelheti, ha akarja: a másik hajóért is 2 x 4 = 8 hírnévpontot kapna, a zöld polgárosért 4 x 3 = 12 hírnévpontot, a vörös adományosért pedig 5 x 1 = 5 hírnévpontot, minthogy jelenleg 5 adománylapkája van. Tipp: Érdemes a másik hajós adománylapkát
is kiértékelni, mert a hajók könnyen elvesznek. A
többinek viszont csak nőhet az értéke, csökkeni
nem csökkenhet, így érdemes várni velük, hátha
utóbb értékesebbek lesznek.
Céhház (Rathaus, Guildhall) Ezen akció segítéségével építhetők újabb házak. A városban 28 házhely van. Amikor egy játékos jelzőjét a rotán a céhház mezőjére mozgatja, új házakat építhet: minden házért 1 téglát és 1 fát kell beadnia a bankba. Ezután a játékos kiválasztja és lerakja maga elé a házakat, majd lerakja egy-egy polgárát a házhelyekre. Tehát minden épületért:
Tipp: Aki még egy templomot sem támogatott adománnyal, az egyáltalán nem tud építkezni. Aki bejezett egy templomot (ötödik adomány), az templomépítőnek számít, és rá többé már nem vonatkozik a szomszédsági szabály: bármelyik üres házhelyre építkezhet. Tipp: A kész templomoknál már nincsenek korongok, de a megszerzett adománylapkákkal nyomon követhető, hogy ki támogatta adománnyal az adott templomot, és így építkezhet annak szomszédságába. Ha a játékos ugyanazon akció során több házat is épít, akkor az előbb építettet szomszédságként már használhatja - így akár afféle "házlánc" építhető. A játékos bárhány házat építhet egy akció során, de ezek közül csak egy lehet hivatal. A hivatalok meghatározott sorrendben épülnek fel. A termelőépületek (sörfőzdék, cukorfinomítók, takácsműhelyek) folyamatosan kifejtik hatásukat; emellett amint megépül egy ilyen épület, az adott áru ára véglegesen csökken 10 tallérral. (Minél több a termelőépület, annál több áru kerül a piacra, így az ár annál inkább lecsökken.) Példa: A játékos épít egy sörfőzdét
és két takácsműhelyt. Ennek következtében a sör
ára 80, a posztóé 60 tallérra csökken.
![]() A többi épület hatása egyszeri, akkor hajtódik végre, amikor megépül:
Példa: A sárga játékos a céhházra mozgatja
jelzőjét, majd 1 tégla és 1 fa beadásával felépít egy
házat. A képen a városban lévő összes polgár és
adománykorong látszik.
A sárga játékossal szomszédságban három üres házhely van (A, B és C), a lehetőségei pedig: A) Kereskedő: A játékos lerakja a kiválasztott házhelyre polgárát, maga elé veszi a kereskedő házát, és kap a bankból 100 tallért. B) Takácsműhely: A játékos lerakja a kiválasztott házhelyre polgárát, maga elé veszi a takács házát, a posztó ára pedig leesik 10 tallérral. C) Hivatal: A játékos lerakja a kiválasztott házhelyre polgárát, majd maga elé veszi a hivatalnok házát a kupac tetejéről. Annak függvényében, hogy mi az:
Stratégiai tanácsokAdományok, adományok, adományok: Jó az, ha sok házad van, sok árud, sok hajód, de önmagukban még nem adnak hírnevet. Ha túl sokat foglalkozol vagyonod gyarapításával, nem jut elég energiád az adományokra. A rota kihasználása: Ha a kereskedésnél
csak egy árut adsz el, ha a céhháznál csak egy
házat építész, ha a templomnál csak egy adományt
teszel, elpazarlod fordulóidat. Csak néha érdemes
ilyesmiket csinálni, például a játék elején, az
első adománynál.
Haladó játék
1. variáns: A játékosok szabadon válogathatnak a kék hivatalok között (de egy akció során továbbra is csak egy hivatal építhető meg). 2. variáns: A kék hivatalokat meg keverni, és így egy oszlopba lerakni. Mindig csak a legfelső látható, és csak ez építhető meg. Továbbra is egy céhházas akció során csak egy hivatal építhető meg. Tipp: A variánsnál szükséges a hivatalok ismerete, mert ellentétben az alapjáték hivatalaival, ezek nem a város általános fejlődését jutalmazzák, hanem az egyéni fejlődést, és ügyes stratégiával aknázhatók ki igazán. A haladó játék csak tapasztalt játékosoknak ajánlott! A hivatalok hatása megépítésük után azonnali és egyszeri. Kanokok (Domherr, Canon): A játékos egy tetszőleges templom építését támogathatja adománnyal, ráadásul ez az adomány csak 1 téglába kerül. Céhmester (Zunftmeister, Guildmaster): A játékos annyiszor 30 tallért kap a bankból, ahány árukockája (sör, posztó, cukor) van. Kikötőmester (Hafenmeister, Harbour Master): A játékos annyiszor 40 tallért kap a bankból, ahány hajója van összesen a kikötőben. Dékán (Diakon, Deacon): A játékos annyiszor 30 tallért kap a bankból, ahány (kiértékelt és még ki nem értékelt) adománylapkája van. Sekrestyés (Kirchenvogt, Sexton): A játékos annyiszor 50 tallért kap bankból, ahány templom építését támogatta már legalább egy adománnyal. Építészmester (Baumeister, Master Builder): A játékos annyiszor 20 tallért kap a bankból, ahány polgára van összesen a városban (beleértve magát az építészmestert is). Tisztviselő (Amtmann, Civil Servant): A játékos annyiszor 40 tallért kap a bankból, ahány olyan plébánia van, ahol van legalább egy polgára (a tisztviselő is számít).
Gyakran feltett kérdésekPontosan mikor van az adománylapkák
kiértékelése?
Vissza lehet vonni az adománylapkák
kiértékelését?
Kereskedelem során lehet vásárolni is és
eladni is?
A tartozékok mennyisége korlátozott?
Van valami különbség a polgárok két oldala
(férfi és nő) között?
A további kérdésekkel az alábbi címet lehet megkeresni:
www.pd-games.com/hamburgum
A játék születéseHamburg a 17. században virágzó város volt, így nem csoda, hogy ez az időszak egy stratégiai játék ihletője lett. Hamburg büszkeségei a templomok voltak, amelyeket ebben a században felújítottak, részben új tornyokkal láttak el. A legfontosabb a Sz. Mihály-templom volt, amelynek építése 1649-ben kezdődött el, és ez volt a 17. századi Németország legnagyobb temploma, egyben az evangélikus ellenpárja a müncheni Sz. Mihály-templomnak. Habár 1750-ben elpusztította egy villámcsapás, barokk utódja ma is Hamburg szimbóluma. Köszönetet szeretnék mondani dr. Wiechmannak, a Hamburgi Történeti Múzeumból, valamint apámnak, a harmadik generációs hamburgi vikáriusnak, aki megnyitotta előttel a régi templomi levéltárakat. Köszönetet mondok még Peter Eggertnek, aki egykor sörfőzőinas volt Hamburgban, aki felkarolta ezt a vállalkozást, és aki bemutatta a 2007-es Gathering of Friends-en a játékot. Barátom és kiadóm, Perer Dörsem nélkül sosem lett volna meg a játék: könyörtelen volt az első prototípusok gyenge pontjainak felkutatásában, és rengeteg energiát fektetett a játék fejlesztésébe. Matthias Catrein rajztehetségével támogatott, miként tette már az Imperiálnál is. Micsoda, megint rota? Az Antique és az Imperial után a kérdés elkerülhetetlen; ám a számtalan tesztjáték azt bizonyította, hogy a döntés helyes volt. Számtalan játékos tesztelte a játékot, kritikai észrevételeikkel segítve a fejlesztést, közreműködve a szabályok fordításában is. Köztük különös említést érdemel Stephan Borowski, Ralph Anderson, Peter Hawes, Mark Bigney, Patrick Korner és a Terminal City Gamers, a hamburgi Rieckhof játékosai, valamint a hamburgi játékfejlesztők összejöveteleinek résztvevői. Emellett feleségem, Kathia is tesztelte a játékot, és nagyon is tetszett neki. Hamburg, 2007. szeptember
Történelmi adalékokTemplomok
A Mária-katedrális őse valószínűleg az a keresztelőtemplom volt, amelyet Nagy Károly alapított 810-ben. 831-ben a bencés szerzetes Ansgart kinevezték Hamburg érsekének, valamint Skandinávia misszionáriusának. Miután 845 nyarán a vikingek elfoglalták a várost, a hamburgi érsekséget egyesítették a brémai püspökséggel, és az érsek Brémába költözött, habár továbbra is hamburgi érseknek címezték. A középkorban a katedrális volt a város
legfontosabb épülete. Fő jellemzői - egyetlen
torony, hatalmas főhajó - egyértelműen
visszaköszönnek a többi hamburgi templomon.
1520-ban, néhány évvel Hamburg evangélikus hitre
térése előtt a dómot kétemeletes, hatrészes
melléképülettel, az ún. Schappendommal bővítették.
Ez az épületrész 1804-ig számos célt szolgált,
például kiállításokat, vásárokat tartottak benne,
így a nagy karácsonyi vásárt (a Szentlélek mezején
tartott nagy hamburgi vásárt ma is "dómnak" (Dom)
nevezik). A reformációt követően a katedrális a
katolikus kisebbség kezén maradt, tanúskodva a
város hűségéről a császár és a birodalom iránt, ám
a polgárok egy elfogadhatatlan hit népszerűtlen
épületeként tekintettek rá. 1804-ben a dóm a
város kezelésébe került, és szinte azonnal le
is romboltatták.
Hamburg legrégebbi plébániája, első említése
1195-ből származik. A templom az óváros legmagasabb
pontján áll, kilenc és fél méterrel a tengerszint
felett. Az elülső ajtót díszítő bronz oroszlánfej,
amely a torony 1342-es alapítását ünnepli, az egyik
legrégebbi, ma is létező hamburgi műalkotás. A
főépület 1418 körül készült el, egy új hajó
hozzáadásával. 1514 és 1516 között 453 márkáért
új csúcsos templomtornyot építettek. 1679-ben
felújították a templomot, és továbbfejlesztették
az 1512-ben készített orgonát. A Nagy Tűz idején,
1842-ben a Szent Péter-templom is leégett, az
eredeti másolataként felépített új templomot 1849-ben
szentelték fel. A 20. század első felében a plébánia
szinte minden lakóját elveszítette, ahogy a
lakóépületek helyén iroda- és raktárházak épületek;
ma körülbelül százan tartoznak csak a plébániához. A
II. világháborús bombázásai során a templomot nem
érték súlyosabb sérülések. Ma a templom afféle az
egész város afféle "felajánlási templomának" számít,
körülbelül 300 önkéntessel.
A Komlópiacnál (Hopfenmarkt) 1195 körül épült
Szent Miklós szentélye, amelyet 1240-ben nagyobb,
gótikus téglatemplom váltott fel. 1384 és 1400
között kibővítették a templomot, és egy toronnyal
is ellátták. A torony villámcsapás miatt teljesen
leégett 1589-ben, de 1593-ban már újra állt;
azonban 1644-ben le kellett rombolni, mert a
templom falain veszélyes repedések jelentek meg.
1657-58 során Peter Marquardt ács új tornyot
épített, amely 122 méteres magasságával és
kupolagömbjeivel messziről meghatározta a város
látványát. 1663-ban felújították a harangokat, és
további huszonhetet készítettek. Az elkövetkező
években a tanácsosok adományából új oltár és
keresztelőmedence készült, valamint nagy összeggel
támogatták a templomot, hogy ott minden tizennegyedik
napon imádkozzanak a szegényekért. Az 1842-es Nagy
Tűz idején ez a templom volt az első középület, amely
leégett - a közeledő lángok miatt félbe kellett
szakítani a déli istentiszteletet. Az elpusztult
középkori templom helyén neogótikus stílusban épület
fel az új templom 1874-ben, és tornya a maga 147,3
méteres magasságával akkoriban a világ legmagasabb
épületévé avatta (még ma is ez a harmadik legmagasabb
templomtorony Németországban). Maga a templom
jórészt megsemmisült a II. világháborús bombázásokban,
ezért a főhajót lerombolták és köveit az Elba medrének
megerősítésére használták. A torony mai is egyfajta
háborús mementóként áll. 2005-ben lift elkészült a
lift, amely megkönnyíti a feljutást a tetejére,
ahonnét kiváló kilátás nyílik a városra.
1225-ben említik először a városon kívül, a
zarándokok útján (a későbbi Macskakő utcán) álló
templomot. A Szent Jakab-plébánia a hamburgi
szegények plébániája volt. A templom építése túl
vontatottan haladt, így a polgármester IV. Ince
pápához fordult segítségért. A pápai búcsúlevél
40 napi pokolbéli szenvedést engedett el
mindazoknak, akik támogatták a templom építését.
1580-ban az addig kicsi, egyetlen harangos tornyot
új, nagyobb toronyra cserélték le. 1610-ben új
szószéket készíttettek, 1652-ben új
keresztelőmedencét. 1659-ben felújították a
templomot. Arp-Schnitger 1690-ben készítette el a
hírneves hatvan regiszteres, négyezernél is több
csöves orgonát, Észak-Európa legnagyobb barokk
orgonáját. A II. világháború során a templomot
több találat érte, és a torony bedőlt a főhajóba.
1963-ra a templomot újjáépítették középkori minták
szerint, leszámítva a modernebb toronysisakot.
A Szent Katalin-kápolnát a 13. század közepén
alapították, amikor gátakkal újabb földterületet
hódítottak el a tengertől a város számára. A
plébánia első lakói hajóácsok, halászok, sörfőzők
voltak, utóbb megjelentek a Brook-negyed gazdag
kereskedői is. A kápolna tornyának alsó része egyike
Hamburg legrégibb álló épületrészeinek. A mocsaras
altalaj miatt a templom állandó veszélynek volt
kitéve, és folyamatosan megerősítésre szorult. A
most is látható barokk torony Peter Marquardt ács
munkája. A toronysisakon látható az ún. "Katalin
koronája", amely a kalóz, Klaus Störtebecker
aranyából készült. A templom számos alkalommal
volt vallási viszályok helyszíne. Itt tartották
az első hamburgi evangélikus istentiszteletet; a
felvilágosodás idején a rektor, Johann Melchior
Goeze itt vitázott a keresztény igazságokról
Gotthold Ephraim Lessinggel. A templom egyik
orgonistája a híres Jan Adam Reinken volt, akinek
kedvéért egy ízben J. S. Bach elzarándokolt
Hamburgba, és aki az egyik alapítója volt a
Hamburgi Operának. A II. világháború során a
templomot súlyos sérülések érték, és a belseje
teljesen kiégett. A templomot kívülről a régi
terveket követve állították helyre. Ma a
templom egyetemi templomként működik, és
egyházi zenei központként ismert.
A forgalmas kikötő és a virágzó kereskedelmi
központ okán a város elegendő bevételhez jutott
a 17. században ahhoz, hogy 1616-1625 között
áttörhetetlen falrendszerrel védelmezzék magukat
a harmincéves háború fenyegetéseitől. Az erődítmény
része volt huszonkét bástya, amelyek a
holland hadmérnök, Johan van Valckenburgh tervei
szerint épültek fel; ugyanő az Alster már eddig is
szabályozott medrét kettéválasztva két tavat (a
Külső-Alstert és a Belső-Alstert) alakított ki,
jelentősen megnagyobbítva nyugat és észak felé
a város területét. Néhány éven belül az újonnan
kialakított, védett terület lakossága húszezer
főre nőtt, így szükségessé vált egy új templom
felépítése. A Szent Mihály-templom építése
1649-ben kezdődött el, és 1661-ben szentelték
fel. 1669-re fejezték be a Peter Marquart ács
által irányított toronyépítést. A 17. században
ez volt a legnagyobb német templom, és
evangélikus ellenpárja volt a müncheni Szent
Mihály-templomnak. 1685-ben a város a plébániát
az ötödik fő plébániaként ismerte el. 1750-ben
villámcsapás miatt kitört tűzben elpusztult
a templom, helyén 1782-re épület fel az új
templom. 1906-ban ez a templom is leégett, de
az 1782-es minták szerint újjáépítették.
1952-re helyreállították a II. világháborús
rombolásokat, 1983 óta folyamatosan felújítják
a templomot. Délelőtt tíz órakor a 132 méter
magas, rézfedeles toronyból trombitakoncert
hallható. A toronyban kialakított kilátóhely
449 lépcsőn felhágva, vagy lifttel érhető el.
A templom már messziről látható volt az Elbán
érkező hajókról, és ma is Hamburg szimbólumának
számít.
Egyház és városAdómentességük, kihasznált előjogaik és
erkölcstelenségük miatt a középkorban a klérus
tagjai folyamatos konfliktusban álltak Hamburg
polgáraival. A tizenkét templomban mintegy
250 klerikus volt, ehhez jöttek még a rendházak
szerzetesei és apácái, akiket mind a városnak
kellett ellátnia. Emiatt a város nagyon hamar,
különösebb viták nélkül, békésen áttért az
evangélikus hitre. Kinevezték Luther egy társát
és közeli barátját, Johannes Bugenhagent, hogy
alkossa meg az új egyházi szabályzatot. A város
és az egyház egységének biztosítására Hamburg
városa felügyeli az evangélikus egyházat. 1530
és 1561 között az egyház ezüstvagyonát jórészt
konfiskálták, eladva és beolvasztva. Betiltották
a pápa tiszteletét, Szűz Mária imádatát, a latin
nyelvű misézést. Még a város alapokmányát is
megváltoztatták: a tanács által hozott törvényekhez
és rendeletekhez immáron szükséges volt a
"polgárság", a hamburgi parlament hozzájárulása.
1529-től 1859-ig a parlamentet Szent Péter,
Szent Miklós, Szent Jakab és Szent Katalin
plébániája lakóinak képviselői alkották, illetve
1685-től a Szent Mihály-plébánia is küldött
képviselőket. 1919-ig a város felügyelte Hamburg
Egyházát. Először 1933-ban állítottak az egyház élére
püspököt, azt is csak a Führer rendeletére. 1992-ben
Maria Jepsen személyében beiktatták világ első
evangélikus női püspökét.
Céhház és tőzsde1290-ben a Vigaszhídnál (Trostbrücke), a Szent Péter- és a Szent Miklós-plébániák határán épült fel a hamburgi céhek központja. Ezt követően itt kialakult a városközpont kirakodóhíddal, vámhivatallal, daruval, hídmérleggel. A céhház először kétemeletes 26-szor 18 méteres téglaépület volt. 1559-ben a bal oldalon egy udvart építettek hozzá, 1649-ben a jobb oldalán egy háromemeletes oldalszárnyat. Annak jeleként, hogy a város a Német-római Császárság része (egyben tiltakozva a dán igények ellen) a homlokzatot német császárok szobraival díszítették. Németország első tőzsdéjét 1558-ban alapították
meg a céhház közelében, és 1577-1583 között épült fel
egy amszterdami építész tervei alapján. Az 1842-es Nagy
Tűzben mind a céhház, mind a tőzsde leégett - a céhházat
magát igazából felrobbantották annak reményében, hogy így
sikerül útját állni a tűznek. Az új céhház csak 1897-re
készült el mai helyén - megintcsak a hamburgi tőzsde
szomszédságában.
SörA középkorban Hamburgot a "Hanza
sörfőzdéjeként" emlegették, és valóban, Hamburg
áruinak egyharmadát a sör jelentette. Hamburgi
sört vásároltak Franciaországban, Angliában,
Spanyolországban, Németalföldön, Skandináviában,
Poroszországban és Lengyelországban. 1411-ben a
városi tanács megtiltotta, hogy a sörfőzéshez
csöbrökben szállítsák a kanálisok és a kutak vizét.
Ettől fogva a sör főzéséhez az Alster csöveken érkező
vizét használták, ami sokan javított a sör minőségén.
Legjobb időszakban ötszáznál is sörfőzde működött
Hamburgban, de 1689-re ez a szán leesett százhúszra,
ahogy az emberek mind több teát, kávét, bort és
égetett szeszt ittak. Ráadásul ahogy mind
szennyezettebb lett az Alster vize, úgy romlott a sör
minősége is. Mindazonáltal Hamburgban a sör és a
limonádé keveréket ma is "Alstervíznek"
(Alsterwasser) nevezik.
CukorMiután a 16. században a spanyolok elfoglalták
Antwerpent, számos protestáns menekült Hamburgba,
ahol azután cukorfinomítókat alapítottak. Az 1660-as
években a francia-holland háború újabb
menekülthullámot indított el, és a cukoripar
rendkívül nagymértékűvé vált. Úgy kétszáz éven át
a cukorfőzés (ahogy errefelé nevezték) a város egyik
legfontosabb ipara volt. A nyersanyagot Latin-Amerikából
importálták, előbb francia és holland kikötök
közbeiktatásával, utóbb közvetlenül, illetve spanyol
kikötőkön át. A hajók gyomrában a cukornád hordókban,
ládákban, zsákokban utazott, ezeket a kikötőből
dereglyéken szállították a vízparti raktárakba, ahová
csigákkal, csörlőkkel emelték be az árut. A 18. század
közepén körülbelül 350 cukorfőző dolgozott Hamburgban,
de a különféle kisegítő iparokat figyelembe véve
1800-ban a város 125 000 lakásából kb. tízezer
dolgozott a cukoriparban. A cukor jó minősége okán
Hamburg kvázi monopolizálta a lengyel, orosz,
észak-európai piacokat és a németek egy részét is. A
cukor tisztítására használt vizet utána szeszfőzésre
használták. Miután Napóleon elfoglalta Hamburgot, a
cukornádimport megszűnt egy időre. A hamburgi
cukoripart újabb csapás érte, amikor Poroszország,
Oroszország és Ausztria magas importvámokat vezetett
be, elsorvadásának oka pedig a cukorrépa elterjedése
volt.
PosztóHabár a posztóipar első említése 1375-ből származik,
a 16. századi antwerpeni menekültek virágoztatták fel
ezt az ipart is: 1560-ban már 57 takács működött,
kihasználva az Alster mentén már megépült vízimalmokat.
A posztóipar olyannyira nyereséges volt, hogy a takácsok
céhe finanszírozta 1583-ban a tőzsde megépítését. 1690
körül jött létre egy kalikónyomó üzem, hamarosan évente
tízmillió méternyi nyomott kalikót exportálva. Hamburg
számos utcaneve ma is ezen ipar emlékét őrzi. A 19.
század elején az ipari termelés fellendülésével a
takácsmesterek eltűntek a süllyesztőben.
LondonA 17. században London volt Anglia legnagyobb városa a maga félmillió lakosával - ez több, mint a Londont követő ötven legnagyobb angol város összlakossága! A belváros (a City) volt Anglia üzleti központja, legnagyobb piaca és legforgalmasabb kikötője. A városfallal és a Temzével határolt városrész csak egy kis része volt Londonnak, minthogy a legtöbb londoni a környező külvárosokban élt; a gazdagok is szívesebben éltek távol a zsúfolt, mocskos, egészségtelen belvárostól. Az itteni Nagy Tűz 1666-ban dühöngött, szeptember 2-tól 5-ig, elpusztítva 13200 lakóházat, 87 plébániatemplomot, a Szent Pál-katedrálist és a város tisztviselőinek hivatalait is. Úgy becsülik, a római falakon belül élő mintegy nyolcvanezer emberből hetvenezernek veszett oda az otthona. Több radikális javaslatot félresöpörve végül a belváros lényegében a középkori utcaszerkezetet megtartva épült újjá. A tűz által elpusztított 87 templomból 51-et építettek újra; a legtöbbnek (köztük a Szent Pál-katedrálisnak) a munkálatait Sir Christopher Wren irányította. Wren irodájának tervei azóta is az angol templomépítészet mintái. A Narancs és citrom ("Oranges and Lemons") régi, gyaníthatóan 17. századi angol altatódal, amelyben megszólal több londoni templom harangja: "Narancs és citrom, bongja St. Clement harangja,
(A vers több sora megtalálható
George Orwell 1984 c. regényében, Szíjgyártó László
fordításában. A dőlten szedett sorok saját
fordításaim. - A ford.)
2007.11.6. |