Egyszer volt, hol nem volt...
(Once Upon A Time)

Tervezte: Richard Lambert, Andrew Rilstone & James Wallis Kiadja: Atlas Games info@atlas-games.com www.atlas-games.com

2. kiadás

Bevezető

A játékban a játékosok egy tündérmesét mesélnek el; ehhez kártyáikat használják, amelyeken a tündérmesék legfontosabb elemei láthatóak. A játékosok egyike a mesélő: ő mondja el a történetet, beleszőve a kártyáin látható meseelemeket, s igyekezve a saját lezárása felé terelni a mesét. A többiek azon mesterkednek, hogy kártyáik segítségével megszakítsák a mesét, és ők legyenek a mesélők. A játék célja pedig az, hogy a játékosok jól szórakozzanak, és közösen jó mesét alkossanak. Az a játékos győz, aki elhasználja az összes kártyáját, és a mesét a saját lezárásával fejezi be.

A játék tartozékai

szabályfüzet

112 mesekártya ("egyszer volt, hol nem volt")

56 lezáráskártya ("boldogan éltek, amíg meg nem haltak")

8 üres kártya, a saját ötletek megvalósítására

A játékmenet összefoglalása

A mesét az első mesélő kezdi. Ha a történet elbeszélése közben megemlít egy olyan meseelemet, amely egy kártyáján szerepel, azt a kártyát képpel felfelé kiteszi az asztalra. Ha pedig a mese közben olyan elemet említ meg, amely egy másik játékos kártyáján szerepel, az a játékos megszakíthatja a történetet, és átveheti a mesélő szerepét. (Vannak külön megszakításkártyák is, azok használata kissé eltérő.) Ha egy játékos elhasználja az összes kártyáját, beleszőve azokat a mesébe, és kijátssza "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" kártyáját, megnyeri a játékot.

A kártyák

A játékban kétféle kártya van: mesekártya ("egyszer volt, hol nem volt") és lezáráskártya ("boldogan éltek, amíg meg nem haltak”). Osztásnál mindegyik játékos egy lezáráskártyát és több mesekártyát kap.

Egy mesekártya ilyesféleképpen néz ki:

Alul olvasható a kártya neve, majd a kártya fajtájának a neve, legalul pedig a kártyafajta szimbóluma látható.

Minden mesekártyán egy-egy meseelem látható: egy ember, egy helyszín, egy tárgy, vagy bármi más, ami felbukkanhat a mesében. A mesekártyáknak öt fajtája van:

Szereplők: A mesében felbukkanó emberek és más lények (pl. királynő, farkas).
Tárgyak: A mesében felbukkanó, abban fontos szerepet betöltő tárgyak (pl. kard, varázslat).
Helyszínek: Mindazon helyszínek, ahová a szereplők ellátogatnak (pl. palota, erdő).
Jellemzők: A szereplők, tárgyak és helyszínek meghatározására szolgának (pl. boldog, álruhás).
Események: EMindaz, ami a mese folyamán megeshet a szereplőkkel (pl. vita, találkozás).

Minden kártyára rá van írva, melyik fajtához tartozik, s megtalálható rajta a fajtának a szimbóluma is.

Vannak speciális mesekártyák, a megszakításkártyák (Interraptok).

A kép alatt olvasható a kártya fajtájának neve, alul pedig a kártya neve; legalul pedig a kártyafajta szimbóluma látható.

A megszakításkártyák használhatóak "rendes" mesekártyaként is: mindegyiken látható egy meseelem, és mindegyik egy-egy kártyafajtába tartozik. Azonban használhatóak másképpen is: megszakítható velük a mese, amikor a mesélő kijátszik egy kártyát. Ezt részletesen később fejtjük ki.

Minden lezáráskártyán a tündérmese egy-egy lehetséges lezárása olvasható. Minden játékosnak csak egy ilyen kártyája van, és arra kell törekednie, hogy a mese ennek megfelelően érjen véget.

A játékmenet részletesen

A játék kezdetén minden játékosnak osztani kell egy lezáráskártyát, valamint 5-10 mesekártyát - annak függvényében, hányan vannak a játékosok:

• 2 játékos: fejenként 10 mesekártya
• 3 játékos: fejenként 8 mesekártya
• 4 játékos: fejenként 7 mesekártya
• 5 játékos: fejenként 6 mesekártya
• 6 vagy több játékos: fejenként 5 mesekártya

A játékosoknak el kell dönteniük, ki lesz az elsőként a mesélő. Ez lehet a legidősebb, vagy éppen a legfiatalabb játékos, vagy (ahogy ez a szakállas játéktervezők között hagyományos módnak számít) az a játékos, akinek a leghosszabb a szakálla. Avagy az is egy lehetőség, hogy mindenki húz egy mesekártyát, és megnézik, kinek a kártyáján látható szó van legelöl az ábécében (a névelők nem számítanak). Úgy véljük, legcélszerűbb, ha a játék tulajdonosa dönti el, melyik fentebbi módszert használják, és ehhez az egész játékülés során ragaszkodnak.

Az első mesélő kezdi a mesét. A történetet tetszése szerint szőheti, nem kötik a kezében lévő kártyák. Ha azonban megemlít olyasmit, ami az egyik kezében tartott kártyán szerepel, azt a kártyát kijátszhatja: lerakhatja képpel felfelé az asztalra.

Mondatonként csak egy meseelem említhető meg, és annak valamiféle fontossággal kell bírnia: a játékos nem teheti meg, hogy mellékesen megemlít valamit, aminek semmi szerepe a történetben, csupáncsak azért, hogy lerakja egy kártyáját.

Mesélő: "...Azt mondta: Sosem leszel képes legyőzni a királyt. Egy messzi-messzi hegyen tetején, egy elpusztíthatatlan palotában lakik..." És eközben kijátszhatja a palotát (vagy a királyt, vagy a hegyet), minthogy a palotának fontos szerepe van a mesében.

Mesélő: "... Elindult, hogy megkeresse azt a hegyet. Útközben számos falun áthaladt, ahol lovak voltak, pásztorlánykák, mostohák és békák, meg mindenféle furcsa lények, mint az óriások, a farkasok és a beszélő zsiráfok. Végül elért a hegyhez..." A mesélő nem játszhatja ki a lovat, a pásztorlánykát, a mostohát, a békát, az óriást, a farkast vagy a beszélő állatot - ugyan ezeket mind megemlítette, ám ezeknek nincs semmi szerepük a történetben.

A mesélő addig szövi a történetet, amíg valaki meg szakítja azt. Elméletileg előfordulhat (habár nagyon nehéz), hogy a mesélő elkezdi a történetet, felhasználja összes kártyáját, befejezi a mesét, és győz - mielőtt bárki is megszakítaná a történetét.

Passzolás: A mesélő bármikor félbehagyhatja a meséjét. Ekkor húznia kell egy mesekártyát, de el is dobhat egyet a kezéből. A mesét baloldali szomszédja folytatja.

Megszakítás

Kétféleképpen lehet egy mesét megszakítani.

1. Ha a mesélő megemlít egy olyan meseelemet, amely egy másik játékos kártyáján szerepel, az a játékos megszakíthatja a mesét.

Mesélő: "...És akkor elaludt a nagy tölgyfa alatt, ami az erdőben nőtt..." Ekkor a játékos, akinél az erdő van, kijátszhatja azt, és innentől ő folytathatja a mesét.

Nem szükséges a megszakításhoz az, hogy a mesélő pontosan azt vagy azokat a szavakat használja, amelyek a kártyán szerepelnek.

Mesélő: "...És a király beleszeretett a favágó lányába [a játékos kijátssza a ketten egymásba szeretnek kártyát), és összeházasodtak. Egy évvel és egy nappal később fiúk született..." Ekkor az a játékos, akinél ott van a gyerek vagy a herceg, megszakíthatja a mesét. Az újszülött természetesen gyerek, ráadásul mint a király fia, herceg is - hiába, hogy a mesélő nem ejtette ki ezeket a szavakat.

A játékosok azonban nem tudhatják, hogyan szövi a mesélő a történetet, így nem játszhatnak ki előre kártyákat - meg kell várniuk, amíg a mesélő kimondja a megfelelő szavakat.

Mesélő: "...Ahogy botladozva haladt a barlangban, hangos, mély horkolást hallott...” A történet nem szakítható meg a szörny kijátszásával, hiszen a horkolás származhat medvétől, varázslótól, de akár egy földalatti folyótól is, melynek hangja csak emlékeztet a horkolásra.

Ha vitatott, hogy jogos vagy jogtalan a megszakítás, a nem érintett játékosok döntenek kézfeltartással.

2. Amikor a mesélő kijátszik egy kártyát, bármelyik játékos megszakíthatja a történetet, ha kijátszik egy olyan megszakításkártyát, amelynek fajtája megegyezik az éppen kijátszott kártyáéval.

Például akkor, amikor a mesélő kijátszik egy tárgyat, a mese megszakítható egy tárgy-megszakításkártya kijátszásával. (E kártya nem engedi meg, hogy a játékos megszakítsa a mesét, amikor a mesélő megemlít egy tárgyat - csak akkor szakítható meg vele a mese, amikor a mesélő kijátszik egy megfelelő kártyát.)

A mesélő, akinek történetét megszakítják, húz egy mesekártyát. A történetet a megszakító játékos folytatja, onnét, ahol az abbamaradt, s olyanformán, hogy a mese értelmes maradjon.

További lehetőségek a mesélő személyének megváltozására

Ha a mesélő több, mint 5 percig hallgat, húznia kell egy mesekártyát, a mesélő szerepét pedig át kell adnia baloldali szomszédjának.

Ugyancsak átadja baloldali szomszédjának a mesélő szerepét, valamint húz egy mesekártyát a mesélő akkor, ha elkezd összevissza beszélni, ha történetében ostobaságokat ad elő, vagy ha ellentétbe kerül a korábban elhangzottakkal. Ha ennek eldöntése nem egyértelmű, a játékosok kézfeltartással határoznak. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy a legtöbbször kézfeltartás helyett hangos "Nem! Ez hülyeség!" kiabálással szakítják meg a többiek a mesét.

(Fontos: E két fenti szabály célja az, hogy a játékosok élvezetes és értelmes mesét kreáljanak, s eközben a játék ne lassuljon le. Nem szabad taktikai eszközként használni ezeket, például így akadályozva meg valaki győzelmét; s különösen nem szabad "fegyverként" használni a fiatalabb, tapasztalatlanabb, netán a beszédhibás játékosok ellen.)

Ha egy játékos megszakítással próbálkozik, de megszakítását érvénytelennek nyilvánítják, el kell dobnia a kártyát, amivel megszakítani próbált, és helyette két mesekártyát kell húznia.

Ha egyszerre ketten próbálkoznak megszakítással, az járt sikerrel, aki előbb játszotta ki kártyáját, ő lesz az új mesélő. Ebben az esetben a sikertelen próbálkozónak nem jár büntetés.

A játék vége

Ha egy játékos kijátssza utolsó mesekártyáját, utána kijátszhatja lezáráskártyáját. Ha ilyenformán a mese értelmes és kielégítő módon zárult le, a játék véget ért, és a lezáráskártyát kijátszó játékos megnyerte a játékot.

A mesélő lezáráskártyája kijátszása előtt már nem vihet be új elemeket a mesébe, de mondhat még egy vagy két mondatot, amelyekkel elvezeti a történetet a lezáráshoz.

Ha a többi játékos úgy dönt, hogy a mesélő lezáráskártyája nem fejezi be értelmesen vagy kielégítően a mesét, a játékosnak húznia kell egy új lezáráskártyát, valamint egy mesekártyát. A mesét az ő baloldali szomszédja folytathatja, ő lesz az új mesélő.

(E szabályt nem célszerű túlságosan keményen betartani, különösen nem tapasztalatlan vagy fiatalabb játékosok esetén - ilyenkor csak a teljesen értelmetlen meselezárásokat nem szabad elfogadni.)

Példajáték

Tamás, Péter, Zoltán, Krisztina, Anita és Jenő játszanak. Kártyahúzással jelölik ki az első mesélőt: Pétert.

Péter: "Egyszer volt, hol nem volt egy öregasszony..."

(kijátssza az öregasszonyt)

"...aki nagyon szomorú volt. Egy nagyon szegény országban élt, amelyet egy gonosz király uralt..."

(kijátssza a királyt)

"...aki szörnyű adókkal sanyargatta a népet. Mindenki azt kívánta, bárcsak valaki megszabadítaná őket a királytól, ám nem akadt senki az országban, aki elég bátor lett volna ehhez. Végül az öregasszony úgy döntött, fogja magát és keres egy hőst, aki segít rajta. Bele is vágott egy hosszú utazásba..."

(Zoltán kijátssza az utazást, és ő lesz az új mesélő. Péter húz egy mesekártyát, és a történet folytatódik.)

Zoltán: "...Sok napon át utazott, amíg egy faluba nem ért."

(kijátssza a falut)

"Kérdezősködött, lakik-e hős a faluban, és azt a választ kapta, hogy csak egy hősről tudnak, aki a közelben, egy hegy tetején lakik."

(kijátssza a hegyet)

"Az öregasszony hosszú órákon át kapaszkodott fel a hegyre, míg végül egy kastélyhoz ért. Bekopogott az ajtón..."

(kijátssza az ajtót)

(Krisztina kijátszik egy tárgy-megszakításkártyát. Minthogy az ajtó tárgy, a megszakítás érvényes. Zoltán húz egy mesekártyát, Krisztina pedig folytatja a történetet.)

Krisztina: "A kopogásra nem válaszolt senki, így az öregasszony bekukucskált az egyik ablakon.

(kijátssza az ablakot)

Látta, hogy egy ember ül egy asztalnál..."

(Tamás megkísérli megszakítani a mesét a találkozással, de a többiek úgy döntenek, hogy a megpillantás még nem számít találkozásnak. Tamás eldobja a kártyáját, és helyette húz két másik mesekártyát. Krisztina folytatja a történetet.)

"Tehát, ahogy már mondtam, látta, hogy ember ül egy asztalnál, és egyáltalán nem mozog. Bekiabált neki az ablakon, de az ember nem felelt. Így végül az öregasszony benyomta az ablakot, és bemászott, hogy megnézze, minden rendben van-e. Hát, ahogy leugrott az ablakból, egy béka szökkent elő az asztal alól, és uramfia, beszélni kezdett."

(kijátssza a beszélő állatot)

"Azt mondta, az asztalnál ülő ember szolgája, és ugyanaz a boszorkány változtatta békává, aki kővé dermesztette a férfit. Az öregasszony eltöprengett ezen, és aztán úgy döntött, hogy... ööö, hát nem is tudom, hogyan döntött. Passzolok."

(Krisztina balján Tamás ül, így ő lesz az új mesélő. Krisztina eldobja egy mesekártyáját, és húz helyette egy másikat.)

Szabályvariánsok

Többféle befejezés: A játék elején a játékosok nem egy, hanem két lezáráskártyát kapnak. A variáns jól használható a bevezető játéknál, vagy akkor is, ha tapasztaltabb és kevésbé tapasztalt játékosok között célszerű valamiféle egyensúlyt teremteni: ez utóbbi esetben csak a tapasztalatlanabb játékosok kapnak több lezáráskártyát.

Másik befejezés: Ha a mesélő passzol, megteheti, hogy nem mesekártyái egyikét dobja el, hanem lezáráskártyáját. Ekkor ahelyett új lezáráskártyát húz, valamint két mesekártyát is kell húznia. A játékos passzolásnál tehát eldobhat mesekártyát, vagy eldobhat lezáráskártyát, azt azonban nem teheti meg, hogy eldob egy mesekártyát és egy lezáráskártyát.

Speciális játékkezdés: Az első játék a rendes szabályok szerint kezdődik, de a továbbiakban mindig az a játékos lesz az első mesélő, akinek az előző játék befejeztekor a legtöbb kártya volt a kezében. Így az új játékokban előtérbe kerülnek azok a játékosok, akik amúgy inkább megmaradnak a háttérben, vagy pedig az adott történethez egyáltalán nem illő lezáráskártyájuk miatt esélyük sem volt a játék megnyerésére.

Sötet mesék
(Dark Tales)

Tervezte: Richard Lambert, Andrew Rilstone & James Wallis Kiadja: Atlas Games info@atlas-games.com www.atlas-games.com

Kiegészítő az alapjátékhoz. Tartalma:

• 16 új lezáráskártya
• 40 új mesekártya

A kiegészítőnek nincsenek speciális szabályai. A kártyákat egyszerűen az alapjáték kártyái közé kell keverni. (Figyekem! Minthogy (elvileg) a hátlapok alapján nem lehet az alapjáték és a kiegészítő kártyáit megkülönböztetni, célszerű az összekeverés előtt egy papírra felírni, milyen kártyák is tartoznak a kiegészítőbe - már amennyiben a tulajdonos a játék után szeretné kiválogatni azoka. - Thaur)